Mécs Gábor
Innen nézve: Takaríts ki mindent magadból!
Szükség reményre nincs, s önakaratodból
Tervekre, emberekre sem, kiket szeretsz,
Felejtsd, akkor békéden üldögélve lehetsz.
Jó reggelt, szép napot!
Kívánok Neked, de kiáltok
hiába, hogy halld!
Mi szépet vágyok neked...
Jobban mindennél
Nem élni készülök!
Halni meg.
Utat csinálni egyveleg...
Hívsz? Megyek!
Elhagyatva
Ha simíthattam viharhullám lelkedet,
meglehet, halunk még többször is,
De nem lehet, csak egyet, mert elvehet...
Önpusztítás
Van abban valami rettenet,
mikor nézeget részletet
az ember a múltból, lépeget
előre, hátra, vissza és tova,
noha megszakad a lelke ebbe.
Nincs válasz
Egy gyermeknek válaszolni kell!
Mi a kérdés, vagy csak szól hozzád,
Mindenképpen igazféle legyen. Tedd!
Ha nem tudod a választ, hát próbáld!
Vívódás
Nem becsüljük le az emberek egymás feletti hatalmát!
Hogy Éva, mikor megette az almát, lemondani sajnált.
Hogy mit keresett ott egy arra járó kígyó? Így jó.
Isteni mese, vagy legyen hát tanítás vagy más szó,
A tényleges hatalom, befolyás rossz legyen, vagy jó,
Embernek számára embertől való trójai faló.
Remény
A szerelmem szikla. Gránit.
Kit szeretek, lágy gyengédséggel
Tehetnék akár, ha bármit...
A magasból gurítja kicsiny erővel
A legmélyebb szakadékba.
Felejtés
Amikor még csodálkozva nézed
Folyód maradék, végső cseppjeit,
Már pontosan tudod, nemcsak érzed,
Hogy nem más, hanem a te tetteid
Szárították ki vagy el, terhel téged...
Vidám remény
Vízkereszt... vagy amit akartok?
Mit akarnánk, hát farsangot!
Most kezdődik, hiszen tart a böjtig,
Erőgyűjtés már most új erőig,
Mert előbb a tél van, él hideg,
Kint fagy a lég is, minden rideg.
Téltemetés, tavaszvárás,
Maszkos alakoskodás...
Ó, jaj! Fordul hány keresztyén
Világ helyett sötétséghez! Úgy ám!
Szeretlek
Senki, de senki nem tudja, csak én!
Hogy nem látszik könnyed, eléd
nem kerül, mert belülre sírsz, ezért
száraz, tiszta szemed vívja s hívja,
kit örökké szeretsz, s a kínba nem lát,
láthat senki, de a titok nem az, csak fény,
mit látok én, s akartam magamnak cseppet
vagy nem egyet, mert önző létemmel féltem...
Életszomj
Kiszáradt... teljesen kiszáradt a föld.
Élet csak víztől... víztől, esőtől lesz,
ha lesz eső, nem törik a gally, zöld
lesz a lomb, nem sárga, vizet vesz
magába, s élni kezd, mi holt volt.
Éve vége, léte érzi, hányadik.
Kölyök érzi kevésnek, s örül,
Hiszi, hogy mi új évtől származik,
Előző éveit bírálja most fölül,
"Majd most! Fogadom, sőt tudom,
Mostantól szerencse, jövőre leszek
Igazi, ihaj! Nem akárki gyerek."
Hát jó párat megéltem-e tárgyban...