Merklin Anita
A vers, akár az álom.
Gondolatszikra, mi
tenmagad vagy, úgy,
mint maga az álmodó.
Felvonó a csillagokba
Délibábos estéken visszaemlékszem,
mit láttam az égen réges-régen,
hogy három madár volt, vagy lepke,
nem lényeg, mit számít az egy eretnek
versben; ha a csuhások megbélyegeznek,
erőm nem hagy el, él bennem ma is a remény,
Pater Noster!
Amikor sokszor látod meg,
hogy könnyes a szemem,
hiszen túl sok mindent érzek,
lelkemben már nem fér el
ennyi erőteljes érzelem,
ott jön ki a többlet, s ott
kiárad a maga tükrében.
A szabadulás kulcsa
Fogd meg kőmíves kezem,
kulcsoljuk szabad erőnket,
énekes táncra hív a tüzes este,
kilenc nő kellene mindjárt egybe,
de tizenkettő még jobb lenne,
bátorral s hittel együtt menetelve.
részlet
Ébredj, jöjj el, Napnak párduca,
csak téged áhít szittya magyarja,
és hozzád sóhajt minduntalan...
Az ember
Vízjégből nem lettetek,
megcáfolná az eredetet,
mindenható járta szekvenseket.