Merklin Anita
Sötétség aspektusa,
ma is eldől a tusa,
nincstelen szajha
győz vagy veszít,
miben lesz hatalma,
mi végre ábrándjaid zavara.
Puszilgasd a hasamat, simogasd a hátamat,
csókokkal tartsd ébren vágyamat...
Fordul a földi karma
Ott kezdődik, ahol végződik:
a semmiben - mikor ő gondolt egyet,
s azt mondta: legyen!
És ott végződik, ahonnan indult:
a végtelenben, midőn megannyi
gondolat - mint ezernyi szikra,
kúszott fel az égi magasságokba,
mikor megvirradt Neptunus hajnala.
Csak egy kusza hang vagy a szélben,
kit rögvest tovasodor a méreg.
Csapongsz a hazugság mágikus ösvényén,
mert nyakadon már ott csücsül a hiú vénség.
A múlt árnyéka
Csendben jöttem e világra,
csendben is hagyom majd hátra.
Nem akartak engem, csupán egy
aljas terv eszköze lettem.
Napfény helyett ma reggel
a magány sütött rám,
fájdalom emészti lelkemet,
álmomban is rám talált.
Este van már, késő este,
december 24-e.
Már senki sem járkál az utcán
az éjszaka közepette.
Van egy patak lenn a völgyben,
ott énekel rózsabokron egy madár,
megvárom én a kedvesem,
hajamban piros rózsaszál.
Dús hajkoronád,
mint éjsötét árny,
úgy fodrozódik át,
s ömlik válladra rá.
Sohasem érem el a végcélt,
de lábaim elnehezülve visznek
az ismeretlen felé, s csak egy perc,
és megfojt az érzelem.
Istenem!
Hol van az igazság, amely
gyógyírt adna sebekre,
felhasítaná a kétségeket...
Oly szép vagy te, kisleány,
békésen alszol már,
/: úgy vár rád az álomvilág,
a gyönyörű meseország. : /