Merklin Anita
Voltál-e már egészen
apró vagy óriás leshi,
ki az embert nem szenvedheti,
inkább csak magasból lesi,
de meg nem fejtheti,
tűz, smaragd, csomó népe,
erdei álom fénye,
ma vajon megbízható-e...
Búcsú a boldogságtól
Emlékszem, ott állt
szeretetlen anyám, s
én megkérdeztem tőle,
szabad-e a lakás, van-e
menekülnöm hová.
Isten - ki maga is egyfajta
kollektív, intelligens tudat -
tudatának egy része az emberiség
(ebből lett az egység),
benne van a sokszínűség,
az alkotja a személyes ént.
Ha mindenkihez te mész,
nem hagysz magadnak alkalmat,
hogy megnézd, ki megy tehozzád,
ha valamilyen okból kifolyólag
eltűnnél, elkallódnál.
Ahogyan érző szívem félreérted
Ötéves érzelem mindmáig rejtelem,
ötéves tarság, benne az örök fiatalság,
mi azóta is csalárdság,
csak nincs hozzá bűntárs,
illetve van, ki pótolná, erős nagyság,
de annak lénye nagyon más.
Akit álmában eltalált a vén banya
Ég a kezem ezen a szép napon,
hogy jól beverjem száját,
s ne kerülje el neve napját...
Aki egy szál egyedül
van ebben a világban,
az úgy boldoguljon, ahogy tud...
Ha nem tud, annak is megvan
az oka, mi nem feltétlen ő maga.
Sötétség aspektusa,
ma is eldől a tusa,
nincstelen szajha
győz vagy veszít,
miben lesz hatalma,
mi végre ábrándjaid zavara.
Puszilgasd a hasamat, simogasd a hátamat,
csókokkal tartsd ébren vágyamat...
Fordul a földi karma
Ott kezdődik, ahol végződik:
a semmiben - mikor ő gondolt egyet,
s azt mondta: legyen!
És ott végződik, ahonnan indult:
a végtelenben, midőn megannyi
gondolat - mint ezernyi szikra,
kúszott fel az égi magasságokba,
mikor megvirradt Neptunus hajnala.
Csak egy kusza hang vagy a szélben,
kit rögvest tovasodor a méreg.
Csapongsz a hazugság mágikus ösvényén,
mert nyakadon már ott csücsül a hiú vénség.
A múlt árnyéka
Csendben jöttem e világra,
csendben is hagyom majd hátra.
Nem akartak engem, csupán egy
aljas terv eszköze lettem.
Napfény helyett ma reggel
a magány sütött rám,
fájdalom emészti lelkemet,
álmomban is rám talált.