Merklin Anita
Mi a művészet?
Dal, ének, költészet,
rajzolt vagy festett képek,
vasba-kőbe zárt igazság
a szavak s formák nyomán.
Mikulás, a való
Gyerekek, felnőttek halljátok, halihó,
mondj egy szeretetmesét, nagyapó!
Tűz mellől az ablakon a deres kitekint,
a hideget hagyd magad mögött odakint.
Oktáva
Lelkem temploma a testem,
oltárán nyugszik izzó szívem,
védenem többé nem kell tőled,
hiszen te engem hazudva szeretsz...
Felvonó a csillagokba
Délibábos estéken visszaemlékszem,
mit láttam az égen réges-régen,
hogy három madár volt vagy lepke,
nem lényeg, mit számít az egy eretnek
versben, ha a csuhások megbélyegeznek,
erőm nem hagy el, él bennem ma is a remény,
Pater Noster!
Voltál-e már egészen
apró vagy óriás leshi,
ki az embert nem szenvedheti,
inkább csak magasból lesi,
de meg nem fejtheti,
tűz, smaragd, csomó népe,
erdei álom fénye,
ma vajon megbízható-e...
Búcsú a boldogságtól
Emlékszem, ott állt
szeretetlen anyám, s
én megkérdeztem tőle,
szabad-e a lakás, van-e
menekülnöm hová.
Isten - ki maga is egyfajta
kollektív, intelligens tudat -
tudatának egy része az emberiség
(ebből lett az egység),
benne van a sokszínűség,
az alkotja a személyes ént.
Ha mindenkihez te mész,
nem hagysz magadnak alkalmat,
hogy megnézd, ki megy tehozzád,
ha valamilyen okból kifolyólag
eltűnnél, elkallódnál.
Ahogyan érző szívem félreérted
Ötéves érzelem mindmáig rejtelem,
ötéves tarság, benne az örök fiatalság,
mi azóta is csalárdság,
csak nincs hozzá bűntárs,
illetve van, ki pótolná, erős nagyság,
de annak lénye nagyon más.
Akit álmában eltalált a vén banya
Ég a kezem ezen a szép napon,
hogy jól beverjem száját,
s ne kerülje el neve napját...
Aki egy szál egyedül
van ebben a világban,
az úgy boldoguljon, ahogy tud...
Ha nem tud, annak is megvan
az oka, mi nem feltétlen ő maga.
Sötétség aspektusa,
ma is eldől a tusa,
nincstelen szajha
győz vagy veszít,
miben lesz hatalma,
mi végre ábrándjaid zavara.
Puszilgasd a hasamat, simogasd a hátamat,
csókokkal tartsd ébren vágyamat...