Merluccius

Merluccius

Született: december 3.

Népszerűség: 174 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hógömb

Vásári forgatag
Mosódó külvilág
Hópelyhek szaladnak
Fehér fényvonalak
Álltunk a tömegben
Kezem a kezedben
Nem mozdult a lábunk
Úgy álltunk úgy szálltunk...

Tovább...

Kincshimnusz

Adj kincseket énnekem, Istenem!

Adj két erős, szerető kart nekem,
hogy gondoskodón, hűen szeressen!
Vízként oltson el, tűzzel öleljen,
lobos-ifjan, zsarátnok-öregen.
Én legyek nappala és éjjele,
dalos kezdete, csöndes végzete.

Tovább...

Igazgyöngyök

Kő idő 2.

Kotyogó kő a korsóban:
igazgyöngyöket gyűjtöttem,
hallgatom tiszta bókjaid
bizalomtól megbűvölten.

Tovább...

Kongó szavak

Kő idő 1.

Kongó kövek a korsóban,
lélekmélybe hulló szavak,
koponyám kapuja bámul,
míg végre kidühöngöd magad.

Tovább...

Vesztett lelkek balladája

Ahol a nagy folyó megeredt
- nincs kórház, sem orvos -
ott láttam meg én a kék eget,
- kihívva a sorsot.

Tovább...

60120

Napfény

Egyszer mondtad, ha velem vagy, csak engem
látsz, míg napközben túl nagy a forgatag.
Hajnalban, mikor karomba fogtalak,
bársony szemed tükrén ragyogott szemem.

Tovább...

67135

Dobogtató

Kell-e a vágynak a féltés?
Kell-e a násznak az ész?
Mért nehezít meg a kétség,
míg szemed engem igéz?

Tovább...

Altató

Alattunk a nyüzsgő város elcsitult,
Lámpa fényben éji csillag elfakult,
Téged hívlak, édes fiam, életem,
A szívedbe színes álmot elviszem.

Tovább...

Az Oroszlán

Takarós napkezdés,
ezer kéz is kevés!
Feszültség kipattan:
Céltalan haragban.

Tovább...

Kóbor árny

Erdőben eltévedt, kóbor árny
meredőn sötétlő fák között,
távolban feltűnő gyertyaláng
- reményét látja az üldözött.

Tovább...

Megsárgult jelen

Végtelen régről lélekben élő,
féktelen múltról égve mesélő
metszetek. Szivárványos tavaszok,
virágfürtű, hajdani kamaszok.

Tovább...

Lélekpuszta

Csak lassan lépek ki a szürkén szakító szélbe.
Félek, hogy a lelkemre tapadt homokszemekbe
kapó forró fuvallat majd feltépi fedetlen
sebem vérző nyirokjait.

Tovább...

61128

Mandoletti

Nyári nap égeti vállamat, éget, mint az a gondolat,
hogy veled álmomat élhetem, óvó két kezed érhetem.
Lépteim aprók, fékezem, így is előre megérkezem.
Kettőt pislogok, el nem késel, rám nevet éj-szemed.

Tovább...

68142

Évődő

Hát jó! Ahogy akarod, úgy legyen:
újra engedem fogni a kezem!
De
csókod édes szádon marad-e, amíg
nevető leheletem kacéran hív?

Tovább...

75153

Léleklabor

Végre eljött az idő, hogy magamra zárjam lélek-konyhád kapuját,  
bár biztosan bölcsebb lenne elszaladni, de maradnom kell
egész éjen át a való és a vágyott határán, hol semmi sem változik.
Fényszórók festenek fényeket pupillád mögé megtöltve szemeid, ahogy 
kandeláberek kies világára kábult agyad tompán rácsodálkozik.

Tovább...

70129
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ