Mersinho
Éden II
Éjszaka van, csendes nyugalom.
Én egyedül ülök kint az éjszakában,
Fényes csillagok alatt nyugszom,
Vagy inkább ébren álmodok.
...Nem moshatja le tengerár,
Lábam vérpirosra festi,
Szörnyülködve nézi a holdsugár.
Rád tekintek hosszasan,
Rajtad felejtem szemem,
Te elpirulsz zavartan,
Még félsz tőlem, úgy érzem.
Mikor lelkem már mindenkit itt hagy
Te akkor is mellettem itt vagy
Mikor már elapad ajkam szava
Akkor is körbevesz szíved fala
Változtatni kell a régin,
De nyitni kell az új felé.
El kell engedni a múltat,
És indulni a jövő felé.
Sokszor, mikor rád gondolok,
Csak annyit szeretnék írni
Csupa nagybetűvel, hogy SZERETLEK.
Sokszor, mikor rád gondolok,
Nem tudok mást, mint csak sírni
És azt írni, hogy NEEEM! Elvesztelek.
2 méteres karácsonyfa
Terpeszkedik a szoba közepén,
Alatta roskadozó csomagok
Rikítanak színesen-feketén.
Viharos szél söpri, búgja.
Karácsony fent a hegyen a hót szitálja.
Karácsonybácsi eljött
A szánjával a hegyről messzeség fölött.
Reménykedek kétségek közt.
Bízok a bizonytalanságban is.
Hiszek hitetlenség fölött.
Nem hiszem azt, amit tudok mégis.