Mészáros Lajos
Bibione csodás tengerpartján
a homokon süttettük a hasunk,
az Adriai-tenger hullámain
szelíden ringatózott csónakunk.
Szilaj hullámok ostromolták a partot,
természet erői vívták a nagy harcot.
Siófoki sétány térdig állt a vízben,
dühöngött a vihar, csupa víz lett minden.
Elkergette az újév a régit,
ne árnyékolja be az ő fényit.
Lejárt az év utolsó napja,
mulat a népnek apraja nagyja.
Vízkereszt napjától
farsangolni járunk,
a sok táncolástól
remeg már a lábunk.
Közeleg az újév,
elröpült a régi,
Isten tetteimet
vajon számon kéri?
Vízkereszt napjával kezdődik a farsang,
hideg, téli estén messze száll a visszhang...
Szilveszter közeleg,
vége van az évnek,
vidáman múlatnak
fiatalok, vének.
Hazátlanul bolyongok e tájon,
jobb élni a szelíd rónaságon.
Ridegek az északi, nagy hegyek,
kegyetlenül hidegek a telek.
Fenyőfákon fény ragyog,
olyan, mint egy álom,
téli idő vánszorog
botladozó lábon.
Színes falevelek hullnak a fákról,
megérkezett már a hideg ősz,
nincs már zöld lucerna a földeken,
almafa ágát rágja az őz.
Az adventi koszorú négy szál gyertyája
csodálkozva tekint e romlott világra.
Nem értik, miért folyik a sok háború,
szegény emberek sorsa miért szomorú.
Advent első hetén
Visegrádon voltunk,
öreg napjainkra
megkopott a dolgunk.
Csilingel a Mikulásnak
szép rénszarvas szánja,
jaj, de boldog minden gyermek,
ha ezt a szánkót látja.
Az öreg télapó
megrázza szakállát,
lábára felhúzza
mérföldes csizmáját.