Mészáros Lajos
Szép, kerek évszám a kilencven év,
már nem fűti szívem az ifjúi hév,
de máig is szeretem a szépet,
megnézem a csinos fehérnépet.
Vasárnap reggelén
törlöm a szememet,
méregtől elvesztem
menten az eszemet.
Visegrád környékén
pihentünk tavasszal,
nem volt tele a szánk
egyszer sem panasszal.
Mint egy földre szállt angyal, úgy jöttél felém,
kifényesedett számomra a remény.
Révedezni kezdett szemem a kómából,
lelkem is kilépett a valóságból.
Gyula város szép kis város,
egyik utcája sem sáros.
Térkővel van mind kirakva,
élmény sétálgatni rajta.
Nem vagyok a jónak elrontója,
életemnek ez lett a mottója.
Nem búsulok, mert rövid az élet,
amíg lehet, mindig vígan élek.
Gyertek, fiúk, lányok,
ma Hajdúszovátra,
ízek fesztiválján
egy mulatozásra.
Születésnapodon
kívánok sok szépet,
örömök közt teljen
el az egész élted!
Büszke nő vagyok és anya,
van, mikor az ördög maga,
olykor magányosan élek,
néha a szerelem éget.
Volt egyszer egy kis papucs,
bojt is volt a fején,
túljutott már réges-rég
az élete delén.
Lakodalomban voltunk a héten,
nem volt ilyen szép hetünk már régen,
wellness szállón süttettük hasunkat,
a pincében múlattunk nagyokat.
Napfelkelte a tengeren,
de gyönyörű-szép látvány,
víz tetején terjed a fény,
mint valami szivárvány.
Egy januári hideg, téli napon
disznó visít udvarunkon nagyon.
Álmos szemekkel nézek ki a tájra,
védekezik keményen az árva.
Miskolctapolcai wellness-szállón
születésnapot ünnepeltünk.
Egy számunkra kedves házaspárral
kedélyesen elbeszélgettünk.
Volt egyszer egy kis vadmalac,
nem volt csíkos a háta,
ezért gúnyolta a többi
malac óvodástársa.