Mészáros Lajos
Vihar tombol a Fekete tengeren,
tajtékzó hullámok nyalják a partot,
kis hajó közeleg rajta sebesen,
nehezen viseli ezt a nagy sarcot.
Mikor nagy a szívemben a bánat,
álmaim is csalódássá válnak,
akkor gyere, ölelj a kebledre,
vágyom én az igaz szerelmedre.
Már hatvankilenc nyarat megéltem,
élet útvesztőin néha féltem.
A teleket én már nem számolom,
futkos a hideg tőle a hátamon.
Néma csend borult a tájra,
itt maradunk éjszakára.
Erdély fenyves erdejében,
kirándultunk Gelencében.
Szilvásvárad alatt, Szalajka völgyében
ítélet idő jött talpig hófehérben.
Áprilisi tavasz hirtelen távozott,
semmiből jött a tél, katasztrófát hozott.
Megtépázott szívvel jártam a világot,
életem alkonyán leltem boldogságot.
Sötét, zord fellegek uralták az eget,
villámként jött felém ragyogó kikelet.
Meglepő kalandban volt részem a nyáron,
egy szép üdüléssel lepett meg a párom.
Repülőre ültünk, mentünk Angliába,
szerelmes lett fia egy szép lányba.
Ha visszanéztek az elmúlt ötven évre,
szíveteket beragyogja most a béke.
Van, aki nagyon megkésve, vagy tán soha
nem talál rá erre a boldogság útra.
A Derecskei humorfesztiválon
Elvesztettem a télikabátom.
No, de sebaj, mert jön már a szép tavasz,
Igaz, néha az idő még ravasz.
Sárgult, rozsdás falevelek
ősszel, ha lehullnak a földre,
messze hordja az őszi szél
lassan, elvesznek a ködbe.
De sok édesanya
titkolja, hogy szenved,
szomorú vigasza
egyedül a gyermek.
Kegyetlen világban élünk,
testvér a testvér gyilkosa,
ezért egyre inkább félünk,
ki lehet az ő cinkosa?
Szórakoztató műsor ment a színpadon,
vakuk fénye cikázott az arcokon.
Óvodás gyerekek szerepeltek éppen,
királykisasszonyost játszottak szépen.
Húsvét napján nyúlhegyen
nagy a sürgés-forgás,
szent ünnepre készülődnek
nincs senkinek lógás.
Rég volt már, hogy ifjú fejjel
locsolkodni szaladtam,
húsvét napján kölnivízzel
minden lányt meglocsoltam.