Mészáros Lajos
Nyaralni voltunk a zempléni hegyekben
A szomorú esős időt nem kérte senki sem,
Egész nap zuhogott esett az eső
A napot eltakarta a fekete felhő.
Azt kérded szeretlek-e azt mondhatom,
De hogy menyire azt magam sem tudom.
Azt tudom, hogy most nagy a szerelmem,
De hogy meddig tart azt nem tudja senki.
Gyönyörű szép reggel virradt ránk,
A nap, vakítóan szórta ránk sugarát.
Ránk vetült a felkelő nap fénye,
Szeretkeztünk egymás karjába dőlve.
A szerelem forró tüze,
Megperzseli szívem, lelkem,
Mikor rád gondolok,
Egyetlen szerelmem.
Anyák napján mit kívánhatnék néked?
Ami megdobogtatná a te kis szíved.
Boldogság költözzön a szívedbe,
És élj velem örök szerelembe!
Szerelemnek tüze,
égeti a lelkem.
Mikor veled vagyok,
én édes szerelmem.
Mikor átölellek,
Karjaimba tartalak.
Remegő ajkammal
Csókolni akarlak.