Mészárosné K. Erika
Oh, mily sokáig koldultam a szeretetért,
S mi mindent megtettem,
Csak hogy szeressenek.
Ezért ki a hibás? Én vagy te?
Botlábammal táncra perdülők,
Hadd lássa a szomszéd Jancsika.
Ne csak fánkot majszolja.
Farsangidő, Jancsika!
Egyszer majd szeretlek benneteket!
Egyszer majd bocsánatot kérek...
Csak nézek értetlenül, összetörve,
hogy lehet, hogy vége?
Annyi közös élmény, annyi közös év,
annyi minden nem történt meg még.
Nyisd az ajtót, hogy kimenjek,
Elmenjek, hogy ne szenvedjek.
Elhinni, hogy vannak emberek,
Kik talán felemelnek, és nem leemelnek.
Boldog voltam teveled,
Hisz megkérted a kezemet.
Boldog évek jöttek, mentek,
Álomba borult az életem.