Mészárosné Maya
Szafari lelkem legmélyebb bugyraiban
Ne hidd, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek!
Megvan mindennek a sajátos miértje.
Gyerekfejjel száguldozik a képzelet,
S követik azt tettek, úgy mérlegeletlen.
Elmúlt szép karácsony, követte szilveszter,
Az ünneplésnek, sok evésnek vége lett...
Horatiustól tanultam
A lenti intelmeket:
Sose akard cifrasággal
Teli tömni versedet!
Ma is, ahogy tavaly, óévet temetünk.
Múljon el a bánat, múljon mindenestül!
Szenvedtünk s bánkódtunk, rettegtünk eleget,
Szebb jövő fényében kezdjünk jobb életet!
Karácsony este 2019-ben és remélem, jövőre
Az igazi karácsonyest
Mindjárt itt a várva várt Szenteste, a karácsony!
Az ünnepre vettünk halat, húst, diót és mákot,
Gyerünk a konyhába gyorsan, hamar, hisz sütni kell,
Az egész nagy családot meghívtam, jönniük kell!
Nappal lelkem temiattad sosem pihen,
Éjjel komor fájdalommal sóhajt szívem.
Felöltöztünk ünneplőbe,
itt az este már.
Karácsonyfánk feldíszítve
a fő helyen áll.
A főutcán nyitott egy szép étterem,
Enni, inni s táncolni is lehetett.
Az üzletet Laci nevű vezette,
Kasszában ült Jucikája, a neje.
A gyerekkori szerelmem egy Miklós volt.
Legkedvesebb költőm a hatalmas Ady volt.
Myra püspök decemberben
Három szegény gyermeknek
Ablakába aranyat tett.
S miért volt e pazar tett?
Lassan itt az advent, novembernek vége,
Koszorút készítünk a lányokkal négyen.
Fenyőág és díszek, készül a varázslat,
Közös ötletekkel készítünk dísztárgyat.
Hárman voltunk a konyhában:
Anya, lánya, unokája.
Beszélgettünk mi ott hárman,
Hogyan is lesz nemsokára.
Múlnak az esztendők, szomorú lehetnék,
Hisz az emberi kor határa közelít,
Van, aki e tényre keseregve tekint,
Ám azért én lelkem nem vénült csak meg még!
A pillanat varázsa
...Víz tükrében láttam magam,
Hol a folyó lustán csorog...
Eltűntek a meghitt percek,
Csak a méla csend felettem.
Kinek tárjam fel a lelkem?
Úgy itt hagytál, én szerelmem!