Mészárosová Melinda
Üzen az ég
Ódon, öreg ház takaros
szobájába lépvén sparhelt
mellett ott ült anyám csendben,
nem szólt! De jó meleg van!
S e mondat még sokszor
elhagyta ajkam!
ujjacska, drága
Szeltem én híven a kolbászt,
mondván, majd kóstoló lesz,
de ej, a szeletelőgép sem
volt rest s nyest, az ujjamban
ő kóstolta meg, jó vagyok-e,
méltó hozzá, ej, barátok,
így már nem leszünk s
a végén kolbászt sem eszünk!
Erőt s egészséget
Kis gyümölcs, mi érik,
úgy vártalak én,
óvva, féltve, érted
élve, szívem
fiam, míg élek,
zenél!
Anya
Kisgyermekként állt
sírod felett unokád,
mikor téged
a földbe tettek,
s kicsit akkor
hulltak
nagymamáért könnyek.
Öreg ház fapadlásán
lyukacska tátong,
sárga mellű cinegék
búvóhelyét látom!
Fáj
Fakeresztek, fejfák,
ej, hát!
Jaj, mi ez megint,
mi meglegyint!
Ki nem látja meg a szépet,
az meg sem érdemel téged!
Ne a külsőt vizslasd,
a belső hangot kutasd!
Most újra közeleg
mindaz, mi fáj, hogy
ég majd sírodon az
a gyertyaláng!
Valami közeleg
Őszben zöldellő, nagy
napra készülő, becses
virág, november
elsején tiéd a világ!
Ha minden tökéletes lenne,
akkor nem írnék!
Ha semmi sem fájna,
akkor nem sírnék!
Gyengeség
Erőtlen erőddel küzdesz,
csüggedsz, mész és
hajtod mókuskereked.
temetőben
Temető sarkában egy
kis sírocska állott,
engem anyám
mindig vár ott!
Ködbe vész a nyár,
hullócsillag tovaszáll,
levelét bontó fák állnak,
szeptember lett már,
az iskolapad vár!
Macskagyűlés volt minálunk,
kiskrambó lett a főnök, nos
a téma tárgya, ki iszik
tejet utoljára! Panaszt tett
a kiscica, hogy ő a tejet
nem itta! Erre a bociszemű
anyukája púpot ütött kobakjára!