Mészárosová Melinda
Ha minden tökéletes lenne,
akkor nem írnék!
Ha semmi sem fájna,
akkor nem sírnék!
Gyengeség
Erőtlen erőddel küzdesz,
csüggedsz, mész és
hajtod mókuskereked.
temetőben
Temető sarkában egy
kis sírocska állott,
engem anyám
mindig vár ott!
Ködbe vész a nyár,
hullócsillag tovaszáll,
levelét bontó fák állnak,
szeptember lett már,
az iskolapad vár!
Macskagyűlés volt minálunk,
kiskrambó lett a főnök, nos
a téma tárgya, ki iszik
tejet utoljára! Panaszt tett
a kiscica, hogy ő a tejet
nem itta! Erre a bociszemű
anyukája púpot ütött kobakjára!
Augusztus 20
Lánchíd s a magyarok,
tartozni én ide akarok!
Vékony dongalábad,
égbe nyúló ágad
sárguló almákat rejt,
almafám, drága,
szívem titkot sejt!
Napsugár
Őszre hajlik az idő, újra
fenn a hátitáskák,
a legelőn nem járnak sáskák,
lassan ködös lesz a reggel,
s már a nap sem perzsel!
váltás
Marika és Mártika is mondják,
a tudást belém ontják,
a kasszára nagyon ügyelj, lányom,
a zárást én idegesen várom!
vers s az emberek
Érték vagytok ti mind
az értelem s szavak tengerén,
értő lények emberi gúnyában.
Poet tengerén evezőnk húzzuk,
más álmát mi soha szét nem
zúzzuk!
hegy kincse
Téli tájban alvó tőkék, s
nyárban érlelődő fürtök,
szeptemberre megtelt pince,
ez a hegynek kincse s hordók
aranya!
Hableány
Korea s Magyarország népe
együtt küzdött érte, s mit
sors lehúzott a mélybe,
angyalok vittek fel az égbe!