Mezei István György
Évetek legyen boldog, könnyed, mint ezernyi B. Ú. (bor) É. K!
Ballag December botjára görnyedve,
Oly nehézkes, járása öreges már...
A nyuszi lett hamarabb, vagy a tojás?
Nyuszika! Bundád dús, ó, mily selymes,
Meglocsollak, oszt légy velem kedves!...
Menni vagy nem menni: az itt a kérdés.
Akkor nemesebb-e a vágy, az érzés,
Legyőzni a télnek nyűgét s hidegét,
Már fázik a test, csúszik a két kerék...
Egy csöppnyi szerelem,
A szívemben áldás,
Kendőbe lehelem,
Hogy ne érje bántás.
Ahol összeforr a kék ég s az óceán,
Ott látlak téged, icipici hableány...
Lényednek bája, mely száz virágból fakadt,
Hullólevelek-Havának leple alatt,
Arcodnak pírjára száll ősz-pára gyöngye,
Mint sokszínű levelek megtisztult könnye.
Csak nézlek...
Lennék ma fenyő, ünnepedben egy részlet,
Ott állnék némán, míg termetemet nézed,
Dísztelen testemen tűhegyes levelek,
Mégis boldogan, hogy melletted lehetek...
Add nekem egyetlen tavaszi nappalod,
Én leszek Neked örökkön ősz, tél és nyár,
Köd, fagy és forróságban leszek, aki vár,
Ki epekedve lesi minden óhajod.
Mily haláli az élet, ha nem dübörög a motor,
Olyan ez, mikor elhullajtja szirmait egy csokor...
Elveszti szépét, illata elszáll a párás ködben,
Mely a levél-fosztott, korhadt fákról arcomra csöppen.
Időtlen szerelem,
Mindenhol keresem,
Végtelen utakon
Hiába kutatom.
Öt munkanap eltelt, aludj egy hosszat,
Már ajtódnál kopogtat a szombat,
Egy forró kávé, majd bőrcuccodba bújsz,
A szivarodból karikákat fújsz.
És mi lennék, ha Te nem léteznél?
Élnem akkor mi értelme... ó, mondd!
Gyötörve szállva alant, hol mélypont,
És nem látni, mikor a Nap fölkél...
Ha bánat, könny borítja arcod,
Letörlök róla minden cseppet,
Varázsolva nyugalmat, csendet,
Megvívom helyetted a harcod...
Lám, eljött kétezer-tizenhatnak első napja, péntek,
Csönd van, a fák mozdulatlanok, mint fehér gipszöntvények...
Úgy érzem magam, mint Robinson, bár neki ott volt Péntek,
Na, de csak vidáman, hisz jó lett a vége a regénynek.
Legyen édes nektek a karácsony,
Minta a máz a mézes kalácson,
Cukros mákkal teletöltve, akár
Meleg fánk, benne a baracklekvár...