Mezei Sándor (mezeisandor1)

Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers hozzád

Vallomás

Tavaszi napnak hűvös éjszakáján,
Csillagfénynél néked írom versemet,
Könnyeimmel öntözöm ez írást,
Szívem könnyét hullajtom reája...

Tovább...

Ősz

Újra ősz

Újra átfesti a tájat az ősz,
Átlátszó ködből köntöst sző:
Harmat gyöngye csillan a fa levelein,
Már muzsikál a télelő a hegedűje húrjain.

Tovább...

Kórházba

Vaságyon lázasan, tehetetlenül fekszem,
Fehér köpenyek jönnek-mennek köröttem:
Testembe cseppenként jut el az infúzió,
Hogy meggyógyulok, lehet már csak illúzió?

Tovább...

A munkanélküliek ódája

Hét órát mutat már az óra,
Munkások gyülekeznek a hivatalba:
Kiknél ásó, másoknál kapa,
Miként megkívánja azt a napi munka.

Tovább...

A lantos:

Míg a vándorlást bírja erőm, regél hű lantom,
Hisz hazám népének sírását a húrokba hallom:
Vitézlő harcosok, mára már százados legendák,
A múltból az imát, a sírást ők már nem hallják!

Tovább...

Semmirevaló ez a gyerek

Anyám először küldött a tanyáról engem a boltba!
A pénzt gondosan, vigyázva kötötte zsebkendő sarkába.
Lelkemre kötötte, pénz a szemem, rája nagyon vigyázzak.
Nehogy felelőtlenül, kezembe pénzzel játszani leálljak!

Tovább...

Az ifjú harcos

Mikor én még kis srác voltam,
Bősz ellenségekkel harcoltam.
Fakardommal, alattam kórólovon,
Épp mostan vagyok harci úton!

Tovább...

Egy balszerencse

Megy a kupec az úton.
Kocsiúton ám, nem a gyalogúton.
Idő verte kalapjában varjú ijesztőnek hat,
Amint sovány tehene nyomában a poros úton baktat.

Tovább...

Anya

Gyermekként szoknyádba görcsösen kapaszkodtam,
Sírva könyörögtem ki karjaid szerető, meleg ölelését.
Ajkad törölte szárazra arcomról lecsorgó könnyeim,
Ringattál öledbe lágyan, s velem szárnyaltak álmaim.

Tovább...

Engem is utolért az öregkor

Az öregség tőlem már a reményt is ellopta,
Megbékéltem. A küzdés már úgyis hiábavaló.
Hisz az élet fut, rohan tovább alattomosan,
Bűnök tűntek el. De terhei az én vállamat nyomja.

Tovább...

Leomlott kövek között

Öreg vár romjai, még álltok fenségesen,
Leomlott kövek között lépdelek a mohán.
Úgy érzem, mintha holt vitézek lelkén tapodnám,
Látom, pajzson át nehéz vas halálért merül a testbe.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom