Mikael Mihály Sinko
Tudod azt, hogy
nem létezel
- pedig gondol reád és
rólad álmodott az éjjel.
A jövőmet csakis
egy családban képzelem,
és apának lenni,
az csuda jó lenne,
az apákat irigylem.
- Félek az élettől -
mondja itt a lány.
fiatal vagyok, és
sok mindent hallottam,
és látott szemem, szám.
A szerelmet nem tanítják,
és néha azt is hamisítják.
Ingyen jön, mint villámcsapás,
ha lényét érted, lehet csodás.
- Nagyon boldog vagyok,
ezt aztán szeretem!
A boldogságra
tanított meg engem
ez a nagy szerelem.
- Ma igazán
eljött az ősz.
a szél sivít...
és ezt mondja:
- meggondoltam magam,
s ezért tért hódít!
Sajnálkozom, panaszkodom;
a történteken,
a helyzeteken,
azokon,
amelyek nem történtek meg
- de megtörténhettek volna,
az elszalasztottakon!
- Lekéstem,
s már megint!
...nem ragadtam meg
a kedvező pillanatot!
- Miért csináljuk mi ezt így, nagyapa,
úgysem látja a virágokat már most a nagymama?
- Úgy igaz, hogy nem látja őket és minket sem,
csak alszik tovább ott lenn csendesen.
- Apa nem lehetek,
- de ha jön a gyermek -
mert azzá válnom kell,
apa nélkül lesz majd,
mi vége lesz ennek?
- hát nem csoda ez?
szavakat írsz egymás mellé,
kovácsolsz rímeket;
s a mindenedet is
ezennel oda belevésheted.
nem kell szégyenkezned,
az apró lépéseket,
mert te is,
mint mindenki,
a boldog életét
az apró lépésekkel kezdi.
"Tente baba tente
itt van már az este."
hallom anyám hangját:
tente baba tente...
és elaludtam végre.
Szappanszagú vagyok;
a szappan az nem rossz,
ha ezt állítják rólam, hogy...
még gondot sem okoz.