Mikus Bea
Kavargok és még reszketek, bűzölgő lehelet.
Undorít már létezésem, mitől lettem én ilyen?
Mindennap magam leiszom, bár ezt be sose vallom.
Életem már csak gyötrelem, fáj szívem hirtelen.
Betty szólója
Gyerekkori emlékeid olyan drágák,
Emlékeid, melyek benned élnek tovább.
Gyász borult rád, az élet megvert,
Betegség, fájdalom, szebb élet, jönnöd kell.
Flóra
Testvér, beszélnünk kell, most megint,
Zalán, róla kell szólnom újra.
Betty
Hallom hangod újra, édes Zalán, arcodat bár láthatnám!
Édesem, honnan hívsz most engem?
Mondd, honnan hallom e zenét?
Zalán
Kértem tőle egy képet, folyton nézem őt.
A karom, mikor átölelte, minden eldőlt.
Nekem van a legjobb testvér, barát,
Kicsit makacs, büszke,
Társam vagy, jó nővér, barát.
Kérlek, hallgass most rám...
Betty szólója
Alig hittem el, eljött, itt volt mégis!
Ismerem már rég, de nem tudtam titkait!
De látva bizalmam, elmondott néhányat!
Úgy kértem, meséljen életéről nekem!
S ő tovább mesélt!
Zalán és Betty duettje
Zalán
Négy év kellett, hogy rájöjjek arra én,
Hogy te vagy az, akit vártam.
Új zene kell, ezen agyalj!
Ó, valami fényes, hatalmas nagy!...
Én egy zenész vagyok, ezt mindenki láthatja jelenleg,
De hogy a múltamba belegondolok most,
Kisfiúként apám tanított a zongora játékára.
Minden nap egyre jobban vágytam arra, hogy zenész legyek!
Csupa zene vett körül, sokat játszottunk meg tanultunk,
S mikor legelőször kézbe vettem a harsonát,
Oly jó visszaemlékeznem így!
Nem vágyom én sokra, csak szép és példás életre,
Hogy életem éljem inkább csak egészségben, nevetve.
Csak annyit és úgy kapjak az élettől,
Ami Neked jutott e sok szépségből.
Egy magányos ember szomorú, kék szemmel
A házában egyedül
A zongoránál ott ül...
Szeretet kéne, szerelem kéne,
Ő akkor újra élne...
Minden este kilenc után a Hold fényében,
Messzi e világtól, túl a szív mélyében
Vannak emberek, kik visszamennek a 30-as évekbe,
A jazz bárba indulnak,
Isznak a szép emlékre.