Mikus Bea
Egy ritmusra dobban, ver jobban,
Ha kell, lángra lobban,
Dobként üti dallamát,
Nem alussza álmát,
De így a jó, ne aludja sose, zakatol, és olyan helyen jár,
Ahol nincs állomás... meg nem áll,
Olyan tájra még sokára ér,
Még nincs itt az állomásvég...
1947-et írunk.
Ősz van.
Már lehullottak az őszi sárga falevelek.
Ezen a mulandó, szomorú, hideg napon
Világra jöttöddel új tüzet gyújtottál édesanyád szívében...
Magányosok dala
Ó, Kálmán, hova tűnt az énekem,
Hány hű barát állt életedben melletted,
Én várok rád, itt, ahol minden békés, jó
És hívogatlak kedvesem:
Jöjj, ó, kell csók!
Egy hideg délben
Esernyővel kezében
Ott sétált az utcán,
S egy perc múlva már várt rám...
A Szajna partján sétál egy emlék,
A folyosón lassan elmossa lépteit.
A Szajna partján sétálok,
A folyosón lassan elmossa lépteid.
A Szajna partján utánad jöttem,
Amikor te már nem voltál.
Táncra hívtam egyszer a halált,
Szobámban, ágyamon talált.
Kézen fogva ő koreografált,
Bemutatta legújabb tangóját.
Párként emelkedik a templom két tornya Hajdúhadház fölé,
De köd fut a városba be falai elé,
S palástként burkolja be nagyságát,
Csendesen nyújtózkodó állandóságát.
Majdnem húsz év telt el azóta, hogy egymásba szerettünk,
Hogy egymás karjában megtaláltuk a helyünk.
De a halál hamar rád talált,
S szívem megtörtté vált.
Második verzió
Áll egy ház a domb tetején,
A kertben nyílik sok virág...
Első verzió
Áll egy ház a domb tetején,
Rég ott áll már, és néz békén...
Egy tavasz este, süni sietett az udvaron,
Futott a kis tövises az avaron.
Mikor történt ez így és mért,
Hogy szíved lelkemhez ért.
Hány éve már, hogy beléd szerettem,
Magam sem tudok eligazodni ezen.
Tollak hullanak a napfényes égből,
A mennyei végtelenségből,
Hatalmas szárnyaknak suhogása,
Lágy hangok kellemes susogása...
Elment egy művészóriás, egy zongorista,
Ki zenéket is írt, a csodás komponista.
Egy fénylő csillag Debrecen szép egén,
Akit ismertek a világ túlvégén.