Millei Lajos

Népszerűség: 84 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Az álmok is elhalnak

Édesanyám halálának hetedik évfordulójára

Egy röpke villanásra megint feltűntél, édes, jó Anyám,
és valót karcoltál egy álom bomlásra ítélt falán.
Oly régen láttalak. Már az álmomat sem keresed.
Csendes lemondással adtad másnak az ottani szereped,
pedig még ma is mohó kölyökszemmel várom,
hogy forrón átölelj, nem baj, ha hazudik az álom.

Tovább...

Múlásra ítélve

Dértől didereg Tavaszlányunk bőre,
rövid ujjú ruhát kár volt ölteni,
bosszús, bús szemmel mered az esőre,
napolajra bíz` vétek most költeni.

Tovább...

Égre-feszített kiáltás leszek

Voltam már didergő harmatcsepp
a mező fényre vágyó zöldjén...

Tovább...

Dalol a fény a felhők mögött

Elbújt a fény a habfelhők mögé,
szürke az ég, nem láthatok fölé,
de elhiszem, hogy folyvást arra vár,
nyíljon már szét a felhőn a cipzár.

Tovább...

Lélekfalamba véstelek

Friss ágyneműt húzott reményem a Sorsra,
és ágyast cserélt a lemondó képzelet,
szilaj szívben százszor konokabb a torzsa,
mint hogy temessen virágzó emlékeket.

Tovább...

Hátunkra száradt útravaló

Mégiscsak meghalnak az élni vágyó álmok,
ha folyvást szemfödővel itatjuk fel a könnyeiket,
s míg sértődött sóhajok serege simul el ajkadon,
az álmok az emlékek húsába vájják a körmeiket.

Tovább...

Angyalok Ők

Az édesanyák szíve csupa féltés,
úgy aggódnak az életed felett,
hogy szemükben a mosolygó megértés
fényre csal minden árnyékos helyet.

Tovább...

Eladó dicsfényem kamatja

Kapaszkodó hittől fénylett a szemed,
míg morzsoltad álmod illó perceit,
álomvilágodban lettem Istened,
hogy cipeljem éber léted terheit.

Tovább...

Az éj véres lankáin innen

Belém karolt a doromboló este,
sétára hívott kigombolt kabátban,
incselkedett, játszott a huncut beste,
aranylott, mint mazsola a kalácsban.

Tovább...

Sarjadzó lélekmagvak

Zsong, zsibong a tavasz, dobhártyámra ül,
friss életérzés feszíti mellemet,
virágszirmok selymén szellő hegedül,
s ódákká komponál születéseket.

Tovább...

Kéz a kézben mindörökké

Cammogó idővel sózom meg szívemet,
ha feltűnik arcod hamvas porcelánja,
száradó emléket zsolozsmázva temet
az egykori vágyam felnőtt unokája.

Tovább...

A fények ravatalánál

Mögém lopódzott szép lassan az Élet,
hátamra pakolta batyuját,
s az eddig szememben villódzó fények
már tarkómra szórnak fényruhát.

Tovább...

Eszméljetek, Véreim!

Mivé lesz országunk, ha elhagyjuk ma mind?
Kire maradnak majd foghíjas falvaink?
Az őszi szántás bizakodó íze,
vetéseink elszánt reménye
vajon éltet-e még magyar szívet
az évszázad végére?

Tovább...

C’est la vie

Ilyen az élet

Naponta kenyérrel kínál a drága,
tálcámra teszi a szerető vágya.
Süteményt süt másnak, pénzt költ virágra,
mert Ő gondol a nincstelen világra.
Majszolom kenyerem, nem élek mással.
Ó, csak már egyszer kínálna kaláccsal.

Tovább...

Szárnyak híján

Jártam sárban,
fáztam ágyban,
s oly sokszor mondtam dacosan nemet.
Megélt emlék,
felélt kellék,
ma már mind-mind gúnyosan integet.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom