Millei Lajos

Népszerűség: 84 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Nem osztozom

Nem osztozom eztán. A kín már csak enyém.
Nem osztozom én, mint annak idején,
mikor dalt dúdolt a szív a világ tetején,
és habfodrokat festett az elképzelt jövő
bizalmam álmodó egén.

Tovább...

Szeretet-zsoltár

Riadt napok,
félsz éjek, és bús hajnalok...

Tovább...

Nem alkuszom

Nekem nem kell olyan álom,
hol a felébredés reszket,
s féltő, koldus-konok kézzel
helyez sírba olyan percet,
amely élve jött világra,
de a nyakán hurok feszül,
és tátogó szemgödréből
pereg a könny kegyetlenül.

Tovább...

Az égsírás dacára

Derűs jövőt remélnek a bőrig ázott fák,
tajtékos vízfüggönyhártyában táncol a liget....

Tovább...

Kegyelemkenyér morzsáin nem élek

Nem kell a vágy, ha kihűlt már a tálban,
jéghideg, s az illata halott,
ha a fény andalogva jár a nyárban,
s én benned már magányos vagyok.

Tovább...

Lelkem falára festett a hajnal

Millió gombostűként érkezett a hajnali fény,
összeszurkálta arcodat, de a szájad szegletén
szunnyadó dacpáncél sok ezernek eltörte hegyét...

Tovább...

Új szélkarok ringatnak

Már új szelek dagasztják elnyűtt vitorlámat...

Tovább...

Ezeréves visszhang

Virágot küldök elmúló magamnak,
simogasson szirma szebb álmokat,
betonbölcsőt a felsíró szavamnak,
hogy ne ringjon fényre bús átkokat.

Tovább...

Emlékeid hullámverésében

Édesanyám halálának hatodik évfordulójára

Anyám fénnyel takarta didergő álmomat,
mindennapi kínomból meséket faragott,
s hogy ne legyek a remény számára áldozat,
a hitmeséknek folyvást új szárnyakat adott.

Tovább...

A megújulás hitében

...szénaként száradnak, szikkadnak fejemben.
Hiába hoz hajtást a zöldellő rétem,
hiába a harmat, mely megfürdeti szépen,
hiába a Naplány aranyszájú csókja,
hiába a szélcsend, mely zsenge szárát óvja,
ha nincsen dolgos kéz, mi csokorba kötné,
hogy pihe illatszárnya ne váljon köddé.

Tovább...

Fél-álomban

Álmomban már álmodni sem merek.
A behunyt szememet ledöfő fény...

Tovább...

A láthatár tükrében

Jajvörös fényszőnyegen pihen az égbolt fáradt lába,
habfehér felhővel takarja éjszakára,
s mert ki-kivillan alóla pipacs színű bőre,
a látóhatár vége felizzik tőle.

Tovább...

Nincs visszaút

Áldott akarattal óvtam a fényed,
pórázon tartva vak csillagot,
loholtam úgy, ahogy nőtt az igényed,
s mégis az utolsók közt vagyok.

Tovább...

Sosem volt szárnyadat siratom

Illanó Élet, oly aggódva nézem
pilláid alatt a ráncokat,
megvert az eső, s Nap pingált bőrödre
vágyfestékbe mártott rácsokat.

Tovább...

Őrségváltás

Fényselyem ingben ront körbe a szél...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom