Millei Lajos

Népszerűség: 84 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Nem bírok értünk, ellened

A mindened vágytam lenni,
én, a számottevő senki.
Ébredő mosoly az arcodon,
surranó, simogató alkalom,
mely a törölköződ hálás szövetén
elsőnek köszönt az új nap reggelén.

Tovább...

Kínnal bélelt szélszeszély

Ma épp az útszéli tócsákra kajánul fésül
vad barázdát a feldühödött áprilisi szél.
Tegnap esőnyilak millióit hívta vendégül,
hogy mindenki érezze, ő bolond szeszélyének él,
de gyakran nem telik kedve semmiben.

Tovább...

Ha varázspálcám volna

Vinném a napsütést deres testű rétre,
fűszálmilliókat homokos vidékre,
trópusi hőséget küldenék a télre,
hogy jégredős szíve melegedjék végre.

Tovább...

Sorslángok martaléka

Életkéményem torkig telik füsttel,
míg égetem én az álmokat,
megkopott remények kerülnek tűzre,
üszkös, hűlt hitük az áldozat.

Tovább...

Tarisznyádba szánt léleküzenet

Néha kérdő tekintettel néz az elme szét.
Vajon szabad-e harsogni holnapra szánt igét?
Üvöltsön-e bőszen a sok hitre éhes fülnek,
miközben más kezek altatót hegedülnek?

Tovább...

Ugye eljössz?

Talán mellém szegül végre a szerethető holnap,
és karmoló jajgatását száz gyászhangú akkordnak
egy varázsóhajjal örömszonátává írja át,
melyben felélednek a tetszhalott harsonák,
s míg hárfák búgnak reményt egy hitetlen fülnek,
miközben a vonósok életre hegedülnek
ezer bennem szunnyadó Csipkerózsika álmot,
én a holnapom szeretetszolgájává válok.

Tovább...

A rontás dacára

Semmiből jöttem, és semmivé válok,
az idővonatom elrobog,
létsínem mentén üres állomások
tégláit lopják a boldogok.

Tovább...

Azért az egyért

Vágyszárnyon röpül a költő lelke éjjel,
az álmok gerincívét a képzelet töri széjjel,
s míg kisírt szemű fáradtság fekszik el az emberen,
a költő dagadt vitorlával siklik egy látomástengeren.

Tovább...

Az örök körforgás rabságában

Kövér reménnyel fekszik el subáján az éjszaka.
A sértődött félhomály veszi a kalapját,
és felhúzott vállakkal megy haza.
Itt hagyja a pázsitot csókoló harmatot,
a daltól búgó madárszájakat,
s az alkonyra ásított illatot.

Tovább...

Végső mentsvár híján

Láncra vert kutyaként nyüszít, rí a sorsunk,
míg imára kulcsolunk könyörgő kezeket,
kisírt szemű gyász az udvari bolondunk,
mely vidítani próbál könnyes életeket.

Tovább...

Megalkuszom Veled

Megkopott sorsom a sarokban térdel,
s úgy remél boldogabb álmokat,
hogy létosztó, kérges, vénült kezével
csiklandoz halálra rácsokat.

Tovább...

Örökkön várlak

Nincs semmi baj, Kedves, indulj csak utadon,
majd elkísér óvón vigyázó tudatom.
Míg Te dolgozol, én versekkel múlatom
a rám zuhant időt és friss reménnyel itatom
a szomjazó álmokat.

Tovább...

Mert tengerembe merültél

Mosolygó hittel a sorsom elé raklak,
s leveszem múltadról hitetlen köpenyed,
ha nem leszek már, majd a halálnak adlak,
hisz életem nélkül nem lehet életed.

Tovább...

Egymásból kinőve

Csodára éhülő szemed világa
megleli bennem a holnapot,
nem öli lelked árvaság zsiványa,
nem félsz, mert tudod, hogy itt vagyok.

Tovább...

Áldott béklyóval szívemen

Tömény szirupként csordul rám az éjszaka.
Beleragad a vágyam, s kibomló hajad illata,
mint zöldellést ígérő esőfelhő tornyosul reám,
megöntözve életem, és a szerelemvizes ruhám
nem tud megszáradni. Mindaddig csatakos marad,
míg érzelmet sajtol ki belőlem a lélegző pillanat.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom