Miskolci Judit

Már vége!

Együtt jártak már több mint egy hónapja,
Titokban a szájuk a csókokat ontotta.
Elég volt nekik, mit egymástól kaptak,
Szerelmüknek határt soha nem is szabtak.

Tovább...

A bánat

A bánat az, mit szívemben érzek,
Kihűlt testemmel dermedve nézlek.
Aggódva csukom, s nyitom ki szemem,
Rosszul látok tán, vagy nem vagy itt velem.

Tovább...

Álom és valóság

Nézed a fotót a polcon, az asztalon,
Az ágy alatt, minden hajnalon.
Keresed a szemét, az álmodban mélyen,
A sötétség lepi el minden éjjel.

Tovább...

Van-e még?

Van-e út feléd, min még nem járt ember?
Van-e csillag, mi még nem fedezett fel?

Tovább...

Karácsonyi álom

Fehér fátyol lepi el a távolt,
ismét beköszönt egy várva-várt álom.
Hópelyhek hullanak a fák ágaira,
nekik is elmesélik hosszú utukat.

Tovább...

Túl késő

Nem voltam még tizennyolc,
Amikor megfosztottak az álmaimtól.
Egy csettintésre el is vették,
Amit régóta tenni szeretnék.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom