Miszkuly Kata
Nem voltam, vagyok, leszek,
Alattam már mélabús hegyek,
Fent az ormon szelíd szél suhan,
Felejti a fájó napokat...
Mélyről zokog fel lelkem sóhaja,
A vadvirágos rét felett elsuhant a nap.
Elgyötört álmot ígér a holnap hajnala,
Reménytelenül lebeg a tegnap illata.