Mocsári Melinda
Hideg van, sűrűn hull a hó.
Vajon mit csinálsz, nagyapó?
Körülötte unokái,
akik csodálják keze munkáit.
Nótás kedvű tücsök vagyok
és imádom a Valentin-napot.
Szerelmes barátaim ma arra kérnek,
játsszam el nekik a legkedvesebb zenéket.
Reggel, mikor az esti munkából hazaértem,
kedves meglepetés várt, ahogy az ágyhoz léptem.
Egy óriás mackó és egy kicsi szív-párna,
s mellettük egy levél, hogy: "ők egész éjjel reád vigyáznak".
Sokáig tudok gyönyörködni a havas tájban,
mikor hulló jégcsapok csendülnek egy kristálypohárban.
Odakint tiszta, jóízű, hűvös reggelek,
az erdei úton meghatódva lépkedek.
Hol volt, hol nem volt,
tó partján száz béka kuruttyolt.
Zengett tőlük az egész nádas,
mert a hangjuk szerelemtől lett lázas.
Egy kislány kívánsága
Egy havas téli éjszakán
levelet írt egy kislány.
Télapónak szólt az írás,
és minden szó után könnycseppekben hullt a sírás.
Egy unalmas falióra lassan éjfélt ketyeg,
alatta egy kislány izgatottan tipeg
Kedves Mikulás!
Na, mi a szórás?
Vigyázz, mert tűzmeleg a kandalló!
Nehogy odaégjen a pantalló!
egy fiatal reménye
Kedves Jézuska!
Sok szeretettel köszöntelek,
s megkérnélek, hogy olvasd el szerény levelemet.
Egyszer Nagyapó úgy gondolta
fácskát ültet,
szép szavával ápolgatta,
mely örömébe telt mindkettőjüknek.
Téli csendben ma égre nézni oly csodás,
mert örülünk, hogy megérkezett hozzánk a Mikulás.
Melinda egyik becéző alakja az Utónévkönyv szerint.
Örömét leli vajon benne az a nő, akit ez érint?
Rénszarvasok a kis szánt húzzák,
suhog a piros nagykabát,
így érkezik közénk a Mikulás.
Gyermeki szempár leselkedik az ablakon át,
zöld fenyő sötét éjben szenderedik már.
Nagyapa végre ágyba kíséri kicsiny unokát.
"De én igenis láttam egy mosolygós angyalkát!"