Mocsári Melinda
Ujjaim közt a széncinke, bizony megcsípett!
Majd neki ártalmas rabsága végül lelkemben önző vágyat enyhített...
Egy ártatlan rab férfi naplójából
Magányomban gondoltam,
hogy írok egy levelet.
Halványan fogott a tollam,
és megtört hit vezette kezemet.
Barátnőm! Menjünk el mi is a farsangi bálba!
Én egy csupor méz leszek, és te öltözz virágsziromruhába!
Mellettem a Kedvesem, vele köszöntöm a szilvesztert,
együtt töltjük a pohár bort érzékeny szívekkel.
Kezemben vár az édes nedű,
borúra jöjjön hát derű!
Ó, ma a következő tavaszra gondolok,
mert akkor én egy kiskutyát örökbe fogadok.
Bozontos vagy sima lesz a szőre?
Tudja az ég! De érzem, boldog lesz a ház tőle.
a 200. versem köszöntése
A cím hallatán az juthat eszedbe,
hogy szívesen kirándulnál a természetbe?
Gyere velem, legyél az útitársam,
különös élmények várnak ebben a vizivilágban.
Peti már három és fél éves,
és itthon babazsúrt tart a kis édes.
Megszülettek húgai, Klárika és Évi,
hogy nem szereti őket, az tévhit.
Kiskertben nyílik
a szép pünkösdirózsa,
anyám arcához illik
születésem óta...
Édesanyám! Reggel van, megölelhetlek?
Érted vagyok itt, te gyermek.
Drága Édesanyám! Talán ma nagyon szomorú vagy,
mert nehezen tudod elfogadni a hiányomat.
Talán ma én is szomorú vagyok,
hiszen buta szívem még nem kér tőled bocsánatot.
Köszönöm a tanáraimnak,
hogy útravalóul tarisznyámba
tudást és jószerencsét tettek,
és gyermeki lelkemet értő szívvel nevelgette.
Poros úton merészkedek
erdő mélyén halkan,
száraz ágra sem léphetek,
mert a vad megriad az aljban.
Egy verébfióka a körtefa magasáról
kikukucskált a tojásból.
Mama, mama! - boldogan kiáltotta,
ám hangját csak a közeli tó visszhangozta.
Nyuszilegények! Gyülekezzünk az erdei pázsiton!
Mindenki kezében kis virág, és tarisznya a vállunkon.
Nyuszipajtások! Húsvét napján köszönteni indulunk,
és friss forrásvízzel majd bőségesen locsolkodunk!