Molnár Józsefné
Tekintetem a fényben úszik,
kedves
mosolyom lett a védjegyem,
jobb
kedvre derítem így az életem.
Már megváltozott ez a világ, semmi
sem
a régi, sok mindenről kéne beszélni.
Hol
vannak a boldog napok, az idő sok
mindent
maga mögött hagyott, megy előre a
látómezőre.
Maradjunk otthon, ha lehet, most
úgy sem tehetünk egyebet.
Mossuk meg jól a kezünket,
használjuk fertőtlenítő szerünket.
Nőnek lenni csodás dolog, a
férfi,
akivel élsz, szíve érted dobog.
Az életben
te vagy a mindene, támasza,
az Istene.
Sok minden távolinak, idegennek
tűnik,
köd és homály fedi az igazán jó
megoldást,
feloldást, lelkünk mélyén végső
csillogást.
Csak ötödik osztályos,
bizonyítványa
mégis olyan látványos.
Magatartása
kitűnő, szorgalma máris
megnyerő.
A szeretet minden szívet
összetör,
csalódástól meggyötör.
Az érzés
belülről fakad, ne hagyd,
legyél
mindig csak önmagad!
Szeretném régóta megfejteni az álmokat,
megváltozó
és szertefoszló, messze szálló vágyakat.
Tűnődöm
a vissza-visszatérő álmok lelki titkain,
ragyogó,
napfényes élet fontos, csodálatos dolgain.
A nyílt tengeren csendes, fehér
sirály
repked a víz felett a lebbenő
szélben
fenn a fodros, habos, kék égen.
Szeretni és szeretve lenni,
könnyeket félre kell tenni.
Élni és élni hagyni, esélyt
adni, de embernek maradni.
Mindig maradj az, ki voltál,
becsvágy
már semmire sem szolgál.
Saját
éned kifordul magából, a
rossz
utad lelki békét nem árul.
Itt van már az év vége, de van,
aki
végig csak boldogságban élte.
Minden
nap, minden perc hozhat szép
pillanatot,
amely bennünket élni hagyott.
December a kedvező,
ünnepeket csal elő.
A várakozás, izgalmak,
az ajándékok titkosak.
Karácsony a szeretet ünnepe,
mert
meseszép érzéssel van tele.
Szívünkben
a boldogság lángja, amely
örömmel
melegít a havas téli tájban.