Molnár Józsefné
Egy menetrend az élet, apró lépéseket
lépek.
Kiszámítani nem lehet, beleszólnak a
fentiek.
Amikor megszólít az idő,
néha
bús könnyeket csal elő.
Mindig
előre haladunk, járjuk csak
a mi utunk.
Vándorfelhőkkel találkozni,
a tiszta égen fent lebegni.
A sok kis angyal körbejár,
szellők szárnyán muzsikál.
Gondolok Rád, ha feljön a Nap,
ha
eljön az alkonyat, mint a szép
éjjel
az égen, a szeretet a szívemig
érjen.
Isten tenyerén hordoz minket, megbocsájtja
bűneinket.
A belső béke a lélek megmentője, mert a
nyugalom,
a harmónia az életünk legszebb diadala,
áhítata.
Ezt a kis csokrot nyújtom
át neked,
szívedben az érzés boldoggá
tegyen.
Mindig és mindenkor van megoldás,
szíved csücskében kell a feloldás.
Titkon keresed kellő szavakat,
de hangod néha mégis elakad.
A valóság oly csalfa lélek,
fájdalom
megbújik már oly régen.
Szíved
mardossa a bánat, gyötör,
mint
a vihar, jön és végigsöpör.
"Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret,
mert
fájdalom nélkül szeretni nem lehet."
Érezni,
hogy itt vagy velem, fogod a kezem,
lágyan
simogatsz, érzem, könny égeti arcomat.
Mesél a csillagfényes éjszaka,
de a
vén Hold titokban kikacagja.
Dúdolja
halkan, előjön a tiszta dallam.
Arany búzamező, vidéki táj tárul
elő.
Virágzó napraforgó a mezőkre
mosolygó.
Szívecskéknek mindig örülni
kell,
az elismerés a célunkat éri el.
Sokszor
csak álmodunk róla, a versben
elhangzott
mondatokra koncentrálni, a
valódi...
Lassan evezek a kék tó vizén,
fényes napsugár kacsint felém.
Gondolatom messze szárnyal
csillogó, kék vizű tó fodrával.
Szilveszter az év utolsó napja,
fogadalmat
teszünk ismét minden napra.
Az Új
Év újból sikeres lesz, a pozitív
gondolkodás
mindig és mindenkor ott lesz.
Legszebb ünnep a karácsony,
ha
együtt van az egész családom.
Hit, a
remény nem hagyott cserben,
sok
gyermek, boldogságnak tűnők
a percek.