Molnár Józsefné
Nem tudni, mikor érkezel,
tőlem
miért és mit is kérdezel.
Elmúltak
a szép gondolatok, csak
várlak,
de betakarnak az árnyak.
Minden kedves szó sokszor lehet bátorító.
Édes a
szívnek, a léleknek, élmény a testi életnek.
A szavakkal
játszani, az érzelmekre hatni és a számos
rossz
gondolatot mindentől végleg távol hagyni.
Az idő siet szalad, emléked
örökre
az én fájó szívemben marad.
Gondolatban
átkarollak, felettünk a felhők
összebújnak.
Fény csillant a szememben, pillangó
szállt
kezemre, az éjjeli csillag rám talált,
miközben
az est már botorkált, az éjjeli bogár
motoszkált.
Soha ne akarj már más lenni,
nagyon
rosszul fogod magad érezni,
önbizalmad
szertefoszlik, a büszkeséged
összeomlik.
Változik a világ s vele én is,
esélyem van rá, úgy látom mégis.
Szellő lebben az élet kapuján,
törve viselem bajok oltárán.
Ez a nap is elérkezett, itt él a szívünkben
a sugárzó
szeretet, egy év után is úgy kell nekünk,
a rózsának
az eső, melyet a Nap sugara csalogat elő.
Találd meg önmagad, az idő
sajnos,
elszalad, felszabadultnak
kell
lenni, érte sokat kell tenni.
Sokszor csak egy hajszálon múlik a lélek
nyugalma,
bennünk él az elhangzott szavak hatalma.
Drága, jó Istenem, nagyon sok a
vétkem,
kérlek, bocsáss meg, maradj velem
végleg!
Gondolkodóba esett a fénylő
Nap sugara, varázsából fakad,
le-lekacsingat a földre,
sugarakat küld le belőle.
Mikor félek attól, ami vagyok,
az erőm elhagy, szívem sajog.
Helyreáll az életfeladatom,
megosztom a tapasztalatom.