Molnár Józsefné
Véleményt mindenki mondhat,
előtérbe
helyezheti a valós igazát, a jó
vélemény a
gondokon szélsebesen repít át.
Mit ér az életem, ha nincs örömöm
énnekem.
Lelkemben fekete gyász van, ott
lapul
a bánat, sohasem érhetem el a rám
szabott vágyat.
Bolyongva járok, nyugalomra
várok,
nézem a zöldellő tájat, belőle
a nyugalom árad.
Lehet, még fontos a gondolatom,
holnapra talán majd átgondolom.
Sokszor változtatni nem kéne már,
pedig bennem él egy reménysugár.
Az írásaival minden társam szívét,
lelkét
beleadja, szívecskével jutalmazza,
aki
a szépen megírt alkotását elolvassa.
Az évszakok váltakoznak,
hideget, meleget hoznak.
Kinyitja az ég a kapuját,
tavasz felveszi az új ruhát.
Az első randevú, eljön a belső háború.
Fogadd
meg a tanácsokat, ha az első randin
könnyelmű vagy,
csalódás lesz az ára, könnyektől el
vagy ázva.
Ez itt az otthonom, az én hazám,
nagy büszkeségem, palotám.
E földön vetem meg a lábam,
kicsiny országom otthonában.
Az égbolt gyönyörű kékje huncutul tervezi
az ég azúrját,
rejtve előveszi fantáziáját, felveszi a kék
ruháját.
Fényes ég alatt ezer csillag mosolyog,
kisszobám ablakán egész éjjel beragyog.
Esőként hull rám az Úr kegyelme,
lelkem örvendezik, szívem repdes,
a bajban hozzám mindig kegyes,
a hit, a remény bennem elsődleges.
Nem kell a múltban élni,
a jelenben terveket szőni,
átgondolni minden napot,
benne a csodás pillanatot.
Macskaköves járdaszél
udvaráról mit mesél.
Csordogáló szökőkút
mindenkinek élményt nyújt.
Hercegem, Hercegem,
holdudvar a képzetem.
A királylány én vagyok,
veled sokat táncolok.