Molnár Józsefné
Szeretném régóta megfejteni az álmokat,
megváltozó
és szertefoszló, messze szálló vágyakat.
Tűnődöm
a vissza-visszatérő álmok lelki titkain,
ragyogó,
napfényes élet fontos, csodálatos dolgain.
A nyílt tengeren csendes, fehér
sirály
repked a víz felett a lebbenő
szélben
fenn a fodros, habos, kék égen.
Szeretni és szeretve lenni,
könnyeket félre kell tenni.
Élni és élni hagyni, esélyt
adni, de embernek maradni.
Mindig maradj az, ki voltál,
becsvágy
már semmire sem szolgál.
Saját
éned kifordul magából, a
rossz
utad lelki békét nem árul.
Itt van már az év vége, de van,
aki
végig csak boldogságban élte.
Minden
nap, minden perc hozhat szép
pillanatot,
amely bennünket élni hagyott.
December a kedvező,
ünnepeket csal elő.
A várakozás, izgalmak,
az ajándékok titkosak.
Karácsony a szeretet ünnepe,
mert
meseszép érzéssel van tele.
Szívünkben
a boldogság lángja, amely
örömmel
melegít a havas téli tájban.
Volt s marad örök csoda
az élet,
a lélek rejtelmei mélyek.
Csipkés
lélek elszakad, felbontja
a szálakat.
Mikor felsír a belső éned,
kedvét többé már nem érzed.
Csak sajog a szív, húrja feszül,
a zenei hang végleg elül.
Egy évvel öregebb lettem,
ünnepelnek
fényes csillagok énfelettem.
Kívánom,
ezen a napon, a szeretet
járja
át lelkemet, kapjak hosszú
életet.
Nem tudni, mikor érkezel,
tőlem
miért és mit is kérdezel.
Elmúltak
a szép gondolatok, csak
várlak,
de betakarnak az árnyak.
Minden kedves szó sokszor lehet bátorító.
Édes a
szívnek, a léleknek, élmény a testi életnek.
A szavakkal
játszani, az érzelmekre hatni és a számos
rossz
gondolatot mindentől végleg távol hagyni.
Az idő siet szalad, emléked
örökre
az én fájó szívemben marad.
Gondolatban
átkarollak, felettünk a felhők
összebújnak.