Molnár Józsefné
A szív egy furcsa játékszer,
fájdalmat okozva rossz hangszer.
Miért kell fokozni a rosszat, a
szív tőle nagyon nagyot dobban.
Meglátni és megszeretni egy pillanat
is elég,
de a szeretetből még egy élet is kevés.
Csak annyit mondok, Anya,
Te, aki
A szíved, lelked adod oda.
Szereteted
Az életben elkísér, Neked
A születésem
Sok mindennél többet ér.
A tavasz életet hoz minden
ember
szívébe, a Nap mosolyog,
jókedvűen
rád nevet, a környezet is
megszeret.
Igazgyöngyre nem találtam,
gyűrött
életemben üres lett a vágyam.
József napra írok Neked,
tiszta szívből köszöntelek.
Elraboltak, messze vittek,
égi csillagok közé repítettek.
Megbecsülés, elismerés, tisztelet,
nélküle a célt elérni nem lehet.
A földön járok, két lábbal
állok,
a szeretetre, köszöntésre
várok.
Nem itt a földön jársz, mert
a célokkal hadilábon állsz,
de hozhat mást a holnap,
gondolatod újra kitisztulhat.
Szívemben a bánat kendőbe
kötve, az
álnok remény elhagyott örökre.
Bánat
van a lelkemben, könnycsepp a
szememben.
Húzz egy vonalat, felejtsd el
a múltadat.
Mormolod a régi szavakat,
húzz inkább egy
vonalat.
Mindig van egy esély,
Ami
Gondolatban hozzád elér,
Kitalálni
A megoldást, félretenni,
Az aggódást...
Miért nézem a kék szemed,
benne
tűz ég és képzelet, utam bár-
merre
is vezet, hozzád mindig csak
hű
leszek, mert elolvadnak a jég-
hegyek.