Molnár Mónika Moncsi

Molnár Mónika Moncsi

Népszerűség: 27 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hozzám tartoztál

Bármerre nézek, még látom arcodat,
megszólít a belém olvadt tekinteted.
Bár felettünk az idő könyörtelenül elhaladt,
a távoli emlék oly eleven, amely rám tör hirtelen.

Tovább...

Feketén-fehéren

Zengne énekem hozzád ifjú reménnyel,
de csak hitem maradt, amellyel szólhatok.
Énekem hamis valótlanságról szólna,
így imádkozom, együtt érjük meg a holnapot.

Tovább...

Százszor is újraszületsz bennem

Az éjjel megszülettél, langyos könnycsepp lettél,
Simogattad szembogaram, arcomra kiszöktél.
Vissza akartalak tartani, de nem bírtam veled,
Úgy értél hozzám, hogy nem éreztem kezed.

Tovább...

A legszebb álmom

Édes volt, lédús, mint a nektár,
bódító, mint harangvirág illata,
színes, mint eső után az égboltra feszülő,
boltíves szivárvány káprázatos szín-sora.

Tovább...

Menetelő idő

Én már nem űzöm, csak ő kerget,
észrevétlenül múltra vált mindent,
annyiszor széttépett testben, lélekben,
játszott velem szívtelen s könyörtelenül.

Tovább...

Kérés az Úrhoz

Fertőzött lett a világunk, fájdalmában vajúdik,
minden virradatra ölébe vércsepp, szenvedés hullik.
Zokog az Isten, némán szenved kínunktól,
ég a föld talpunk alatt, s fájdalom folyik a házfalakról.

Tovább...

Mementó

A bűn nem marad soha büntetlenül...

Tovább...

Sose csak magamért

Az élet színpadán már nincsenek fényes álmok,
Se reményrügyet bontó, színes fakadások.
Nincsenek álmok, csak sirató, szomorú dal van,
Megérintett a halál, s én tűröm halkan.

Tovább...

Még élünk

Még fénylik szívemben az arcod,
s jelenem még ebből táplálkozik,
ahogyan a tavaszi virágok a földből,
lelkem a múlt fényében ekképp nyújtózkodik.

Tovább...

Esti érzés

Rám hajol újra a csendes este,
megnyugszik minden nappali fény,
fagyos ablakomban rozsdás gyertyatartó,
s benne egy megolvadt gyertya ég.

Tovább...

Valaki eltűnt

Láthatatlan szíved bennem dobog,
s én viszlek tovább mából a holnapba....

Tovább...

Jaj, Anyám

Jaj, Anyám, most válladra borulnék,
magamba lélegezném nyugtató illatod.
Hajolnék rád, s te befednéd testem,
mint sötét eget az ezüst csillagok.

Tovább...

Álmomból menni kell

Úszni a könnyek sikoltó könnyein.
Haladni láthatatlan part felé.
Szívemben bús habok között
Őrizve arcod, ami már nem él.

Tovább...

A szívünk beszél

Nem akarlak nagy szavakkal elhalmozni,
nagyokat szólni, és ígérni mindenki tud.
Nekem Te több vagy minden szónál,
láng, melyben mosollyal arcomon égek.

Tovább...

Merengés életen-halálon

Volt sok vihar, hurrikán sepregetett
életemen, s utamba töredezett
sorsom darabjait rakta.
Láttam egymásra felhalmozódott
kínokat, amiket elégetni nem lehet,
feledés gyufája meddő lángokat bont.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom