Molnár Szabolcs (soulszabolcs)
Úgy jön, mint egy esti fénysugár,
s pamlagot köt álmos arcán.
Hajlik a kéz a harmatos fűszálak felé,
majd kortyolgatja zöldes illatokat hordozva.
Ó, te ringó, változó.
Első lépteim botladozva húzódtak vissza,
rezegve öleltem át mindennap városom.
Egyszer ollót tart elém az elfogadás.
S csillanva csattan csontom között.
Elvág!
...mely melegre festi az eget.
Fellobban a vágy, hogy kövessem forró dajkám,
de fáradt tagjaim nem engednek hozzá, túl távoli ő.
Nem maradok egyedül!
Velem él minden.
Tavasz
Új holdszirom lófrál a poros bibék között,
a hajnali nedv kehelybe csöpörög.
Pörgőszárnyú csíkosok langyos kávét szürcsölnek,
ami megélénkíti a reggeli szeleket.
...Éjbe kiált a csiga, erdőből fut egy tisztásra.
Hó tör a szívbe, vulkán a hideg észbe.
Égen kapar a sas, egy árva szúnyog megszomjaz,
s vizet iszik hűs pocsolya, szegény nyomora.
Alliterációs játék
Gerinces, gömbölyű gombolyag gurul...
Rozsdamart remény cseng fejembe,
csillag lebeg a távolban - rezgő hópehely vasnyílként bök oldalba.
Mutat egy ajándékot, mely sírva kel életre egy indigócsíkkal fedett éjszaka felett.
A három is útra kél, s illatos selyemfonákkal hintik be a hercegek hercegét.
Mama mondta, lágy takarót vet angyal az égre
Fehér éjszaka
Fagyos hinta és hó a társam,
Száguldó mézes ésszel lengek a légbe!
S csattanással érek a földre.
Nem tudom, folyó-e a délibáb.
Tudom, a víz életet áld.
Nincs fogalmam a térről,
Mégis ismerem kívülről.
Hűvös szél kavarja fel az öregek dohos szívét, elmegy:
jelenti a Halál!
Mikor napsugár fürdik a levelek kócában,
ráragad a tökágyás sárga vánkosára.
Húrok táncolnak,
árnyékot teremt a gyertyaláng.
Úszó testem fáradt vízbe mártom,
ringok s sodródok a hínár s
pikkelyek kagylós simogatásában.
Minden földnek munkálója,
gyermekléleknek áldója,
nyájak pásztora,
farkasoknak kivégzője.
Piros sörény, s mén úszott fényében.
Hangtalan, patkós patákkal robbant a fém közé.
Az olajos vonalak rótták tenyere bőrét, s intve...
Füstöt zúgó alakja mereven nyelő betűkkel élt.
Már sötét vagy előttem, gyökeret vert láp.
Szentkép, amit kezed adott, lelked fuvallatát lehelted belé nekem...