Mondok Judit

Mondok Judit

Született: 1997. december 29.

Népszerűség: 148 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Társtalanság

A halálnak nem számít, nem válogat,
kapzsin gyűjt lelkeket, teste rideg,
sóváran jön mindig újabb áldozat,
de magányos szíve nem kell senkinek.

Tovább...

1612

Ahogy rám emeled szemed...

Tompa koppanással hullnak a levelek,
burjánzó őszi szín színen kuporog,
reszket az ág, mert ruhája lepereg,
én mégis virágzom, mégis ragyogok.

Tovább...

Türelmetlenség

Hiányod, ha átjár, rettentő erős,
burjánzik, mint kertek ölében a gyom,
nélküled szívem is csendben reszketős,
pitvara is csak egy néma sírhalom.

Tovább...

1718

Nyári életkép

Csókot leheltél a hajamba, és...

Tovább...

Idilli mozzanat

Míg biztos ölelésedben dobogott szívem,
napfonatomon szenderedett tenyered,
és lengén csiklandozta a Nap aranyszínben
a nyári hőségtől szunnyadó tereket.

Tovább...

Derengő

Ahogy a mellkasodon feküdtem, eszembe jutott,
milyen, ha a Nap aranysárgára festi a fákat,
hallgattam, ahogy egy érzés ereiden átfutott
a véreddel - s a szíved pereméig áradt.

Tovább...

Súlytalanság

Csak kacagok rajta, mily csúf
komédiás ez a nagybetűs Élet...
béketűrést tesztel folyton,
ölembe hajít nagy végtelenséget
és nem néz rám sem, amikor
csendesen ordítva emésztem magam,
ha terhet szakít nyakamba,
attól vagyok csak szabad és súlytalan.

Tovább...

Porördögök

Lábujjhegyemen lebegve hintek csókot
a finom bőrén illatos nyakadnak,
hol áramló verőereidet óvod -
s apró barázdák bőrödön tapadnak.

Tovább...

Zuhogó sziluett

A hiányod esőt hoz magával kéz a kézben,
a felhőkből most zuhognak a szemed-kék könnyek,
erejük csapódik le a pocsolya fenéken,
e nehézkes érzések szívemen élősködnek.

Tovább...

Pislogó gyertyafény

Olyan vagy, mint az ételben a só,
tüdőnek levegő,
a zubogó vérrel
bennem áradó

Tovább...

Melankóliák

Mily` melankólia, az Élet türelemre int,
a ténytől, hogy ez felemészt, csak félretekint.
Megannyi gőgös módszerrel szorítja a torkom,
mindent megtesz, hogy a bőrömön áthatoljon.

Tovább...

A szavak temetője

A szavak mélységes temetőjében jártam,
érkezve minden gondolatom széthullott ott.
Ami megmaradt bennem, azt a falhoz vágtam,
beborította a hatalmas horizontot.

Tovább...

Múló ősz

Didergő

Meghűl a lég is, a bőröm alá kúszik a hideg,
hamarosan ablakon ülnek jégvirág-delfinek.

Tovább...

A Halál a temetőben

Ma láttam a Halált egy temetőben,
lehelete fekete füst,
tekintete mégis ezüst, sűrű ezüst.

Tovább...

Valamikor messze

Fejemen egyszer majd megül a dér,
reszketeg lesz a kezem, és görcsös.
A lélek majd a múltba visszatér,
lesz ott egy idős,
színes és csodaszép gyümölcsös.

Tovább...

3336

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom