Mondok Judit

Mondok Judit

Született: 1997. december 29.

Népszerűség: 117 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Magamat választom

Az ember belefárad, hogy takargassa lapjait,
de akkor sem ér sehová, ha nyílt lapokkal játszik.
Az örök játéka megszámlálja pergő napjait,
mellyel esélye az életre kialudni látszik.

Tovább...

Dallamos holdvilág

Játssz rajtam úgy, mint egy elnyűtt hegedűn,
csókoddal énekelj sóvár ajkamon.
Történetünk szólal meg ily keserűn,
közös emlékeinket siratgatom.

Tovább...

2930

Romboló

Értelmét veszti körülöttem a lakás,
nála-nélkül ez az egész csak áltatás,
lebomlanak vöröslő tetőcserepek,
súly alatt hajlanak ezüstös ereszek.
Falról zuhanó vakolat alatt állok,
éles szélű, bőrömet mardosó átok.

Tovább...

Lélek-termés

Mielőtt álomra hajtanám a fejem,
gyökereket ereszt gondolatod bennem,
átível lelkem határán, át bérceken,
megbújik szavaimban, történetemben.

Tovább...

Kérészek tánca

Nem több, csak egyetlen nap az élet,
a reggel felébred, alszik az éj,
holnapom kérészként idetéved,
fodrozódik, mint egy hullámtaréj.

Tovább...

Elhagyott idő

Látod? Elmentél, és le is ment a Nap,
gomolyfelhőkből könnycseppek hullanak.
Mordul és felüvölt néha az égbolt,
sötét van ott, ahol az előbb még fény volt.

Tovább...

Támolygó emberiség

Milyen hatalmasra nő a természet,
mily kicsiny benne a telhetetlen ember,
elhagyja, lerombolja az eszméket,
kivág mindent, nem marad csak homoktenger.

Tovább...

Fodros víztükör

Tegnap bent feküdtem a kádban,
eső kopogott az ablakon,
és én tudtam, hogy már nyár van,
és a víz az áramlatom.

Tovább...

Érzelmi varroda

Hegyes tűvel varrnék szerelmet,
elmerengve a sűrű dallamán.
Fonál remeg a nagy tű végén...

Tovább...

Nyárfavirágok játéka

A pelyhét dobja fehérlő kertben a nyárfa,
nem tudni, mi jöhet még kerek e világra.
Az életünk fája alatt harsog a balta,
a rozsdás éveinket is szerteszabdalta.
Kevés egy óra, az ember elégedetlen,
nem elég a hatvan perc az ál-szeretetben...
Miért gondolkodik mindenki hatvanegyben?

Tovább...

Ragadozók a vas szigeten

Jönnek, és csalódásokkal
langymeleg boldogítanak.
Elpusztítanak lelkedet
rágó, emberevő halak,
és a tömeg, mely elnyomna,
inkább taszítani vágyna...

Tovább...

4039

Parfümfelhő

A szél behozza a lakásba az illatod...

Tovább...

3324

Suttogva ég el

Azt gondolhatnák, hogy idebent minden tiszta,
nem látják a sarkokat, lapul ott por, mocsok.

Tovább...

A szellemvárosok

Szellemvárosból szellemvárosba költöztem,
mindenhol hófehér kísértetek lapulnak.
Úgy féltem tőlük, hogy a csendben üvöltöttem,
s ők üvegesen néztek, mint kik megvakultak.

Tovább...

3027

Fátylat a gondolatra

Öntudat ölel át, védi kihűlt elmém,
kitörölném bánatom, ha megtehetném.

Tovább...

3331

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom