Mondokné Farkas Judit
Esti fényben, szép sötétben
érik a szó a feledésben.
Változásban ég a pára,
nincsen annak szebb határa.
Csokitojás, húsvéti nyúl sorakozik nálunk,
Várja már a húsvét reggelt, ünneplőben állunk!
Húsvét reggel kipattanok, kinézek az ablakon,
mit látok, hát nyusziúrfi bandukol az utamon!
Szertefoszló, szép remények,
hozzátok szól az enyészet.
Titeket a szívünk keres,
tűzcsóvából lángja heves.
Számolom napjaim, pereg az óra,
rég volt már, mikor indult a sorsfa.
Érezni, látni és élni a mának,
nagy szavak becézik, érintik szádat!
Női testben női lélek, veletek a szív serényebb,
Szavaitok lágyságában, hullámzik a vágy álmában.
Ne hagyd, hogy a félelem rajtad úrrá legyen,
hogy a sok-sok hazug szó téged tönkretegyen.
Lassan, lomhán kúszik a tél, tolja maga előtt a tavaszt,
Hidegségben, zord sötétben keressük, mi megragad.
Ha bajban vagy, és fáj a szíved,
hozzáfordulsz, s Ő megérthet.
Neki mondod minden gondod,
beragyogja az égboltot.
Harmatos virágok bársony illatának,
szerető szíveknek csendes dobbanása.
Szépséges lelkeknek kedves rebbenése,
illatos virágok nyíló felkelése.
Pirosló szíveknek hangos dobbanása,
Valentin napra írt kedves szonátája.
Fiatal szíveknek csilingelő bája,
minden egyes csóknak hangos morajlása.
Áldott szerelmednek mézes, ízes csókja,
egyetlen érintés többet ér a bókja.
Zajló tengereknek kéklő morajlása,
szívednek forró, heves dobbanása.
Változó éveknek síró csapongása,
szomorú életek sikoltó jajongása.
Vétkesek lelkének pergő villanása,
azt hiszed, Te vagy csak ennyire árva.