Müller Márta
Sok ezer évet
Megélt Fa, hordozója
Fénynek, eljöttünk
Mi, sokszínű fénylények
Együtt örülni véled.
Fűk, fák, növények
Nem akarnak semmi mást,
Csak élni, fényben
Fürödni, s halál után
Új lényben visszatérni.
Kik elmentetek,
Nem vagytok halottak, az
Életből más részt
Kaptatok, csak ki lelkét
Adja el, az a halott.
Az út a cél, mely
Azáltal születik, hogy
Megyünk, álmaink,
Hitünk mennyit formálnak, s
Mennyit a tévedésünk.
Semmi sem tűnik
El a világból, szellem
Palackba vissza
Nem fér, kóvályog lent s fent.