Müller Márta
Gondolatokat
Nem lehet karanténba
Zárni, kiszöknek,
Emberfejekben itt-ott
Értő társakra lelnek.
Elhalasztani
Akarták a húsvétot,
Nem lehet és nem
Szabad, a feltámadás
Nem zsibvásári kacat.
Nincs kezdet, se vég
Annak, kinek minden Egy,
Ugyanaz’ kapu
Lezár egy létet, de egy
Másikat aztán elkezd.
Fény a sötétbe
Vágyik, az anyag durva
Közegébe, hogy
Megismerje önmagát,
Ereje s hite fokát.
Egyedül élni
Egy emeletes házban
Szomorú lehet,
Mikor mindenki elment,
Kit az ember szeretett.
Szeretlek, vannak,
Kik csak félve suttogják,
Veszélyes nekik,
Ha mások meghallják, hogy
Ákos szereti Zoltánt.
Hatalmas hegyek, s
Csodás drágakövek, mondd,
Érnek-e annyit,
Mint meleg emberszívek,
Békét szerető lelkek.
Akár a józan
Ész, akár a szeretet
Ereje repít,
Olyan világba vágyom,
Ahol sok a meleg szív.