Nagy Edina Holdsugár
2016-ra virradóan
A világegyetem végtelen
csillagképei ragyognak
december utolsó éjjelére.
Szuperhős és királylány
kézen fogva táncot jár.
Varázsló és boszorkány
hercegnővel szambát ráz.
ma kék a város
a kék éggel határos
kék a nyomor
szoknyán a fodor
kék a mese
a kottában megbúvó zene
kék az öreg vasaló
a kert végében az ól...
ma kék a világ
templomban az imák
az udvaron a fák
szívemben a nyár
kék a lelkem
monitoron a versem
kék a ruhám
a hajam is kék...
Idén a rénszarvas húzza a Húsvéti nyulat,
ki a Mikulás zsákjában tavasz után kutat.
A színes tojások is megérkeznek szánon,
a hópelyhes kiscsibéket ajándéknak szánom.
Újévre készültök
ti emberek, kik
nemrég léptetek fel
a karácsony színpadán:
a halandó
békére, szeretetre
és nem kínra vár.
Elől állok a sorban:
én vagyok a Hétfő.
A hétvége múltával,
kérlek, korán kelj föl!
és vannak pillanatok,
mikor már csak
a könnyek maradnak:
önmagad választott
börtönében maradsz
csendben, magadnak.
Ámokfutók kazetta volt
a virágcserép mellett
az ablakpárkányon,
a cserépben szinte-szürke föld
és egy hurkapálcika,
a függöny nem volt tiszta...
Beragyogja Napfény
Olajzöld dombját a nyárnak,
Legyezgeti szellő...
Álmosan rezzen a hajnal
tétován izzik a város,
megteremt százezer zajjal
szomorú déllel határos.
fukar falak alszanak
horpad az enyészet: örül
fáradt alkonyat vesz körül
meztelen léptek járnak...