Nagy Edina Holdsugár
Megérint a képzelet:
képzeletben két kezed.
Két kezedben: életem.
Szánalmas
gondolat-életem
merre tart?
A nyugalom
mit az álom
felkavart.
és vannak pillanatok,
mikor már csak
a könnyek maradnak:
önmagad választott
börtönében maradsz
csendben, magadnak.
Téged látlak a Hold udvarában...
Téged látlak a Hold udvarában,
oly szépen ragyog most az égen,
mosolyog csillagok varázsában,
mint te mikor a szemedbe néztem.
Álmosan rezzen a hajnal
tétován izzik a város,
megteremt százezer zajjal
szomorú déllel határos.
Nem hittem, hogy létezik barát,
Kinek hiánya ennyire fáj!
Kinek itt őrzöm szívemben, minden gondolatát.
Aki tőlem most oly nagyon messze jár,
És minden pillanattal nő e távolság.
Szivárvány ív alatt
szivárványszerelem:
vágyódó jövőben
misztikus hegyeken.
Halott vagyok:
lélegző, élő halott.
Kinek kitéptek létéből
néhány boldog pillanatot.
Egy perc csupán az életedből mit kaphatok.
Érzem hogy nélküled: semmi vagyok.
Szüntelen veled élek - remélek:
gondolatban.
Szomorú a szívem - félek:
alkonyat van.
Betemet az idő. Az elmúló zord tekintete tép.
Várakozom, az óramutató mind lassabban lép.
Ólomlábakon vánszorgó kegyetlen idő emészt,
sosem gondoltam ezelőtt hogy várni ilyen nehéz!
Különleges csillag csendült ma az éjben,
névnapodon kedvesen köszönteni téged:
neved énekével fényesen ragyogva,
hosszú éveken át tehozzád dalolva.