Nagy Emőke (Mamamaci)
Színes szóvirágokat szedegetek csokorba,
értő kertész segít fentről, Igéje időben érkezik.
Az én gyöngyházam védve van nagyon a szívemben.
Aprócska s mégis tágas, kell is a hely, hiszen
öt testvér lakja, Hit, Ima, Remény, Szeretet és Szerelem.
Dupla ünnep, nevet kapott egy kis élet,
s míg karjaimban tartva hallgattam a szavakat,
lelkemben talajt kapott a sok gondolat.
Ez a tavasz is eljött, színpompája ragyog,
telnek a napok, én csendesen boldog vagyok...
Van, hogy az élet diktál, én csak lejegyzem.
Szavakkal lefestem az életképet, mely
megfogott s örökre lelkembe égett.
Az a pillanat örökre a szívembe égett,
hangulata a lelkembe, a látványt
elmém őrzi földi létem végéig.
Utazunk, a rádió majdnem magának szól.
Én keveset, meg ne törjön a figyelem.
Mellettünk szinte élő a csend,
párom figyelmét vigyázza, nekem mesél.
...mely egyszerre egyszerű,
mint matematikában az egyszeregy,
de mégis olyan magasztosan bonyolult.
Ha tehetném, visszaforgatnám az idő kerekét
vagy lelassítanám a világ szekerét, hogy lehessen
újra igazi ünnepünk, és tanuljuk meg,
bölcsen, békésen hogyan szerethetünk.
Csodavárás napjai jönnek, mondják,
ilyenkor még közelebb vannak az angyalok.
Könnyfestékkel rajzolok lélekpapírra, nem egyszerűek a színek.
Óvatosan teszem a dolgom, elegyítek múltat és jelent,
s közben éberen fürkészem a jövő csecsemő-pillanatait.
Nem kell külföldre utazni, helyben várhat az élmény,
remélem, megláthatom valóságban is, nemcsak
a telefon picinyke képén.
Iszkaszentgyörgy a település neve, először egy
csoda-dalban találkoztam vele, az érzés, amiből
a dal született, mindig megremegteti szívemet,
és csal elő felfelé folyó könnyeket.
Máskor is ünnepel velünk,
bármi is legyen az alkalom.