Nagy Emőke (Mamamaci)
Most nem fotós műremeke ihletett meg,
lelkem egy bejegyzésen merengett el,
azt hiszem, múlt vasárnap történt, este,
megrázta, felrázta, darabokra törte,
majd újultan erővel töltötte be.
3D-s festményben utaztunk,
soha-soha meg nem unom,
minden évben ez a pár nap,
a feltöltődés granulátum,
nem egyszerű, mert van
színe és visszája, és sokszor
ez az erősebb, de ki(b)írom.
Hallhatatlan szavaim
Könyörtelenül forog az időkerék,
újszülött-percekből órák lesznek.
Gyorsan telnek, nincs menedék,
repül az idő, suhannak napok, hetek.
250. versem, meglepetéssel
Elmúlt a tavasz, megjött a nyár.
Vidáman dalol a sok kismadár,
ettől lett még szebb a
reggelem, velük én énekelek.
Áll a bál
Már megint így fordul az év,
tudjuk, nincs új a Nap alatt,
hetekkel ezelőtt apró, zöld foltok,
s most megint összeállt a nagy csapat.
LPBHGY
Szívmelengető a gólyahír az élet létéről,
máris szebben süt a Nap, ijednek a viharok,
várakozással tekint mindenki a hónapokra,
szülők, nagyszülők, rokonok.
Ki a kormányos, és ki navigál,
azt az élet-idő dönti el,
a fentről érkező térkép mellé
kaptam egy fél ígéretet,
s tettem hozzá persze a magamét.
Egy másik fotós remeke
Rám talált a kép, el nem ereszt,
lelkemben ringatom az alkonyi pillanatot,
amit egy ügyes fotós masinája
megmentett nekünk és az örök időnek.
Jó képet láttam, megihletett
Tökéletes pillanat, a háttér néma alkonyat.
Szinte látszik a csend, árkád alatt ifjú pár áll,
ők maguk a szerelem, s köszönet érte
az ügyes fotósnak, mert szinte hallani a két igent.
Nem volt tegnap nehéz a lehetetlen,
a (családi) kört négyszögesítettük,
precízebben, téglalap volt inkább,
hogy még bonyolultabb legyen a kép.
Az egyik legkedvesebb "fafajtám"
Minket talán sürgetett az idő,
és így utólag hátranézegetve
az elmúlt lassan-lassan 26 évre,
talán igaza is volt, nagyon.
A gonosz, könyörtelen világ
kacagva engem kizár,
s nem veszi észre, milyen léleksivár.
Séta az illatos sziromesőben,
színnel kedveskedő virágok
új képet rajzolnak lelkembe.
Gyönyörű, s azt sem tudom,
hogy mit figyeljek, hiszen
annyi a szívölelő látnivaló.
Fantasztikus érzés, egyfajta katarzis,
amiért annyira szeretem ajándékom,
s mindenkoron hálás szívvel tekintek
felfelé, valahová a felhők fölé.