Nagy Gizella Emese

Nagy Gizella Emese

Született: 1966. december 23.

Népszerűség: 268 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csak a tüskéket

Arcomra festettem a zavart bánatot,
és tüskéimet meresztettem. Néma csend
lett minden, mikor a konyhában a rendet
apró némasággá gyúrtad. Már bánhatod,
hogy nem voltál kemény, csökött, utánzatot...

Tovább...

Ott vagy...

Mert ott vagy a szóban, a hangban, a légben,
a végtelen űrben, a fényben, az ízben,
és fent a felhőkben, a napban, az égen,
a csókban, a kékben, az őszinteségben.

Tovább...

Mikor vízcsepp voltam

Mikor vízcsepp voltam, az égből, a mennyből
lehulltam, lehulltam gyöngyszínű szemedből.
Harmatcsepp is voltam fűszálon, fűszálon,
karodra folytam, hogy kezed rám találjon.

Tovább...

Írásjelek

Sírok a ponton és a kérdőjelen,
a durva felkiáltón, lám, zokogok.
Óhajtom a tarkán lágyat, meleget,
megnyugodnék feltételes karodon.

Tovább...

5059

Őszinte vallomás

Ég és Föld lélegzett át keményen bőrömön...
Repültem egyre magasra, a dombtetőkre,
hol véresen és komolyan a csend volt öröm.

Tovább...

Ezt adnám

Fűszálon csillogó harmatcsepp,
mit adnék neked. Szívemen szebb,
szikrázó fénytörés szemeddel...

Tovább...

Angyal

Egyszer azt hittem, felkarolt az ég,
hozzám küldte angyalát társamként.
Nem ismertem fel, hogy az égből jött,
de szívem minden percet megőrzött.

Tovább...

Mikor az Úr szólít

Mikor az Úr szólít, nem harsonával,
csak szelíd szellő érintő szavával,
csak gyertyafények rengő mosolyával,
puszta lelkünknek végtelen dalával
szólít. Úgy hív, mint jó atya gyermekét,
körbevesz, vigyáz rád, s szíved szegletét
arannyal tölti, viruló virággal,
benned-hitével, Lelke parazsával.

Tovább...

Ha volna még időm

Elringatnálak a szívemben,
lágy selyemréteken feküdnénk.
Csókomat éjjel-nappal bőven
adnám, és sosem menekülnék.
Ha volna még időm,
őriznélek féltőn.

Tovább...

Álmodtam

A bőröm alatt bizsergett a véred.
Izzott ereinkben sok kimondatlan
szó. Ősz meghiúsult könnyével ébredt
a hajnalunk, majd nyár sugarával romlatlan,
ragyogó álmot álmodtam.

Tovább...

Összetört hajnalok

Összetört hajnalokba bújtak szétzilált álmaim,
lehajtott fejű szégyen csendült a veled-semmibe.
Megrázkódott életem. A színek festővásznain
nem bonthatók a feketék apró elemeikre.
Csak a létem ilyen káosz.
Ősz volt, és eső esett. Aztán útközben szívünkből
kiesett ez az emlék... Vízszínű lett a szívfesték,
s oly sok színtelen színt festett rám ezernyi jaj-ködből...

Tovább...

Új idők jönnek...

Kinek védenie kellett volna, sosem védett,
kinek szent edénye lettem volna, agyaggá gyúrt.
A karja ölelésre lett volna, azzal sértett,
múltak gyötrelmével pengette szívemben a húrt.

Tovább...

Összetört emlékek

Összetört emlékekben
Múlt idők hevernek.
Agyonhasznált,
Szárnyanincs embernek
Megfásult gondolatai,
Ki mikor éjjel nem tud aludni,
Magára veszi minden idők
Szétrongyolt, foszlott köntösét.

Tovább...

4041

Címtelen

Fekszem ágyamon, hitem magam alatt.
Kitaszítottság magányosságát dédelgetem.
Elrejtett kincseimet hová, kinek adjam,
Mi legyen velük? Szótlanul kérdezem.

Tovább...

Jelentések

Te jelented a felhőket az égen...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom