Nagy Vendel
Sajátos filozófiám
A múlt századnak
közepén születtem,
hol itt, hol ott,
de felnevelkedtem.
Magas dombtetőkön
És hűs völgyeken át
Száguld a széllel
A didergő hajnal.
Söthenyes szoba asztalán
ezüst gyertyatartó áll,
valaha vidám láng égett
leolvadt viaszcsonkján.
Itt van fársángnak gyönyörű ideje,
Ezen esztendőnek
Tündöklő eleje.
Vízkereszttől húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.
Szilveszter éjszaka van,
Az éjfélt verik a harangok
Fent a toronyban...
Holnap új évre ocsúdok,
Dülöngél a hóember
A fagyos udvaron.
Fényes csillag
Ragyog az égen,
Mutatja az utat.
Vezeti a híveket,
S megáll Betlehem
Városa felett.
Karácsony vakon...
Mikor bent ülök a nagyszobában,
Eltűnődöm fenyő illatában.
Fényesség árad a félhomályban.
Emlékek tódulnak
Évtizedek távlatából.
Jézus a válasz
Kérdések tornyosulnak elém
így Advent idején,
a válaszok nem jönnek felém.
Kérdésben benne van a felelet?
No, ez meg hogyan lehet?
Felsejlenek a rejtelmek.
Kis karácsony,
Nagy karácsony.
Szép karácsony
Jó karácsony.
Sütögetem
A kalácsom?
Mikulás, Mikulás,
Csudálatos
Látomás.
Rőt ruhája
Piros bodor,
Ősz szakálla
Fehér fodor,
Édes, puha...
Ha jó voltál ma,
Jókedvű és vidám,
Nem morcos, és nem dacos,
Ha hiszed még,
Felnőttként is titkon,
S várod a csodát,
Ajándék jár Neked...
Márton napi vigalom,
Liba van az asztalon.
Márton bátyám siratja,
Torkát borral locsolja.