Nagy Vendel
Jövök, megyek, intézkedek,
aláírok, pecsételek,
értek is hozzá,
meg szeretem is.
Kadarka dícsérete a szekszárdi szüret idején
hátsó cimkére
Ideje van most a nemes italnak,
Hamarvást mutatja magát,
Vállára teríti bíborpalástját,
Fejedelmek, pápák maguknak hozatják,
Asztalukhoz invitálják
A szekszárdi Kadarkát.
Őszülő szerenád
Egy szép keringő
Messze száll,
Óvatlanul betalál
A sarki ház
Ablakán.
Hangulati elemek az elmúlásról
Néha olyat teszek,
hogy hamar rab leszek
magam is.
Mindenkinek van egy
téglája a falban,
bár ez néha hamis.
Mondják, a pénz nem boldogít,
a dolognak valóságtartalma van,
de mégis hamis a tézis,
mert az sem boldogít, ha nincs.
Hosszú, szőke hajam
vállamig leért,
idő viharában
kihullott már rég.
Ecc, pecc, elmehetsz,
holnapután visszajöhetsz?
Talpad alatt útilapu,
a hátadon üres batyu.
Hiába a vasakarat,
vissza is csak üres marad.
Bizony, Az ember néha elmereng,
Hová jutott, s merre megy...
Hallgatja a távolodó neszeket,
Messziről egy halkuló vonatfütty integet.
Ifjúi hévvel jöttünk ide
éveknek előtte,
sok ismeretlen tudás
tanulásának vágyával,
mindenfelől jött sorstársak
egészséges kíváncsiságával.
Hajnal hasadása,
Napfény ragyogása.
Tarka, színes világ,
Fény és aranysugár.
néma sakál a költészet napján...
Néha olyan idők jönnek,
Hogy hallgatni muszáj.
Megtört a lélek,
Elhallgat a száj.
unokás versek
Tanulunk írni és olvasni Alexával,
hiszen már elsős nagylány,
iskolába jár.
Több a piros pont, mint a fekete,
De nézi még a meséket,
hall sok érthetetlenséget.
Szokták volt mondani,
Vendel nem kertel,
nem ver bottal,
csak verssel.
Mikor a lelkek gyorsan utaznak...
Születésnapodon kívánok Neked
minden jót és szépet,
ne is vegyed észre,
hogy szaladnak az évek.