Nagy Vendel
a tanya falára írva...
Azért halt meg
A nagy vendi,
Búcsúztatván
Az Óévet,
Vizet adtak
Inni neki
A bor hazájában,
Saját tanyájában.
Mint oroszlán,
Ahogy védi kölykét
Inaszakadtáig
Élete árán is,
Dühödten figyel
A bősz anya.
Titkok ösvényein Dunaföldvár felé
Aki átjut a híd felett
A tavasz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek buksiját,
ölelkeznek a Dunai fák.
A Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon,
nyugalom árad az elmúló világon.
Öreg fűzfateknő,
De megrepedeztél.
Sok idő teltével
Jól megöregedtél.
Itt derminál
ott totálódzik
emitt nekiáll
amott föláll
lent kiáll
fent beáll
sok mindenre...
Értő elengedés
Nagy fényesség árad,
visszatérő álom,
arany színe csordul
a templom faláról.
Dal
Üzentem egy
csacsogó madárnak,
ne üljön az ágon
oly vidáman!
Körülvesz egy csudavilág,
Körbeülnek az unokák.
Mindegyik mesére vár,
Egy fiúcska és két kisleány,
Kinyílik a mesetár.
Az örök kíváncsiság
Gyakran visszajár.
A sült galamb szilveszteri hangulatban
Az éjszaka álmomban
Sült galambot láttam,
S a számat kitátva
Vártam, s vártam...
Susognak az őszi fák,
csak zaj terem az ágon.
Hanyatt dől a falevél
csendes éjszakákon.
Sátor előtt marsot fújnak,
nagydobokkal üstdobolnak,
bohócokkal hívogatnak,
pereceket osztogatnak.
Gondold meg, ifjú,
Téged is dologra várnak itt,
Reád is szüksége van
E honban a hazának.