Nagy Vendel
Az értelmes ember
Mindenre felfigyel,
Megmutatja sorsunkat,
Csak érteni kell,
Mit mond a jel.
Vajon hová tűnt már
A tűzforró nyár?
Mólók lengesége...
néhány hangulati elem
Egy körmondatban
elmesélem néktek azt,
hogy mindig féltem,
ha az asztal körül kergettek,
mikor nem ettem meg a kaviárt s a bifszteket
vagy a lazacot,
mivel sohasem volt nekem,
erre így emlékezem.
Múlt és a jövő városa
Budapesten minden reggel csoda vár
hajnalban, ha rávetül a Napsugár,
mint eső után szivárvány fényében,
mennyi híd feszül át a Dunán.
Hajnalban,
Mikor felhődzik a folyó,
S ólomszürke pára
Lebeg a légben,
Hatalmas hajnali Napkorong
Aranylik fel a keleti égen,
Ilyenkor kérlek,
Mikor kúszik a fény...
a tanya falára írva...
Azért halt meg
A nagy vendi,
Búcsúztatván
Az Óévet,
Vizet adtak
Inni neki
A bor hazájában,
Saját tanyájában.
Mint oroszlán,
Ahogy védi kölykét
Inaszakadtáig
Élete árán is,
Dühödten figyel
A bősz anya.
Titkok ösvényein Dunaföldvár felé
Aki átjut a híd felett
A tavasz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek buksiját,
ölelkeznek a Dunai fák.
A Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon,
nyugalom árad az elmúló világon.
Öreg fűzfateknő,
De megrepedeztél.
Sok idő teltével
Jól megöregedtél.
Itt derminál
ott totálódzik
emitt nekiáll
amott föláll
lent kiáll
fent beáll
sok mindenre...
Értő elengedés
Nagy fényesség árad,
visszatérő álom,
arany színe csordul
a templom faláról.
Dal
Üzentem egy
csacsogó madárnak,
ne üljön az ágon
oly vidáman!
Körülvesz egy csudavilág,
Körbeülnek az unokák.
Mindegyik mesére vár,
Egy fiúcska és két kisleány,
Kinyílik a mesetár.
Az örök kíváncsiság
Gyakran visszajár.