Nagy Vendel
...csak egy pillanat az egész,
életünk egysége
csupán szemhunyásnyi,
akár egy pillanatnyi
mozdulat a képen,
amit csinált a gép,
fogadd el mindenképp...
Távolból sejlik egy fehér vitorla,
messzi világok híreit hozza,
messzire hallik egy merész tivornya,
hírnökök komor hajóján
fekete zászló leng kibontva,
kalóz vagy karantén,
nincs, aki megmondja.
Hajnali rengő kerengő
zsolozsmák hangján
ébreszti az erdőt,
patak ezüst vize
érleli a mezőt,
éltető nedűt ád,
kék színre váltva
surrantja iramát.
Hajnalban,
Mikor felhőt vet a folyó,
S ólomszürke pára
Lebeg a légben,
Hiábavalóságokkal
Elő ne hozakodj.
Virággal köszöntelek, virágom...
Az emberiség
Szebbik felének,
Az örök Évának,
Az Isteni Nőnek
Páristól elloptam
A szép aranyalmát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul...
Az egység, az egész és a feleség
A templomban színed előtt
Könnyű kimondani az "Igent".
De nehéz a Te követednek
Lenni, Uram!
Indultunk a tanyára
Borozni serényen,
E jeles napon italozni
Tükörjégen.
Vak szerelem
Sötétbe nézek
Nem látlak Téged
Érzem a lélek
Érintését.
A hit ereje
Nemcsak te tehetsz róla,
mások szabják ki Rád a sok parancsolatot,
a törvényeket ezerszámra zúdítják rá a világra,
nehéz betartani a sok szabályzatot,
elég lenne csak a tízparancsolatot elfogadnod.
Tűzpiros az ég alja,
életünk láng nyaldossa,
pernyéjét szél hordja,
füstje száll magasra.