Nagy Viktória (Vikus)
Gyerek voltam még, mikor megismertél.
Teltek az idők, s megkedveltél.
Mindent együtt csináltunk,
Sokat nevettünk, hülyültünk.
Egy iskolába jártunk, szinte elválaszthatatlanok voltunk.
Eljön majd a pillanat,
Mikor a boldogság elragad,
Mosolyogsz szüntelen,
Határtalan a szerelem.
Várj még, el kell mondanom
Mennyire szeretlek.
Várj még, el kell mondanom
Mit jelentesz Nekem.
Minden érzés egyszer elszáll,
Mintha nem is létezett volna.
De tudod, hogy volt,
És nem felejted el.
Mert Ő az, aki megért,
Kinek szívem összes
gondját elmondhatom.
Ő nem csak egy barát,
Ő egy társ, kivel örömöm,
S bánatom megoszthatom.
Gyerek vagyok még,
És nem tudok úgy gondolkodni,
Mint egy felnőtt,
De tudom mi zajlik bennük.