Nagy Zsuzsanna
régi történet
Intenzív osztály. Nyomasztó légkör.
Egy ember kiterítve fekszik.
Mintha találat érte volna a fronton,
vagy mint feldolgozásra váró sertés.
az ünnepi csillogás mögött
elhalványul a lélek valódi vágya.
Evokáció Pilinszky János: Kihűlt világ c. versére
Ez a karácsony nem az enyém,
"csupán a testem kényszere",
girlandokkal felcicomázva
veszi a lelkem semmibe.
éj falán részeg gyöngy vagyok
kopott közönnyel égek
nap-glóriázta föld ragyog
gördül az égi térnek
lábnyomom szilajon koppan
szavakba bújt reményem
suttogó vágytóba loccsan
árnyékom úszik éppen...
elhallgatásaimban berekedt szavak
csendes sírás rengeti a falat
élni akarásom sziklarepesztő fa
ölembe ritkán hullott csak manna
mikor teher alatt sem nőtt a pálma
harcom csitult borús éjszakába
paradox már minden panaszkodásom
Isten alamizsnáit preferálom...
rájöttem hogy nem az vagyok
aki voltam aki leszek
elkap a tenger hulláma
égre pattant földbe letesz
jertek jajgassatok szavak
kályhában a pernye salak
dugába dőlt élet-falak
szeretem nagyságát a kőtáblának
szeretem nagyságát a kőtáblának:
könnyebb a kereszt, ha belefáj a hát.
bizonytalansága a szabadságnak
úgy öl, ha túl messze száll a madár.
Valósabb ihletéskor
a vers fog írni engem,
nem várok angyalomra,
ha Ő képzel el - tenger...
Vesztesek dühével estem neked,
páncélos szíved: Bábel kőfala...
Rést kellett volna rajtad ejtsek,
de megrettentett lelked kőszava.
Szép lányok, ne sírjatok,
üresen áll a sír!
Öntözze mennyei harmat
kiszáradt hitetek!
Fiú, az utad, mondd, merre visz?
Dúdol ég, ropognak lépteid.
rózsaketrecbe vetettek
himbálódom rózsaágon
tüskekarmát belém vájja...
nincs egy jó versem
citromba haraptak a szavak
mivé válik a lélek
ha az igazság hallgat
érettetek volt minden
adni akartam valamit
karom leeresztve lóg
és fogasra akasztva a hit...