Naményi János

Született: 1993. június 23.

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Éhezem...

Lehunyom már a szemem,
eltűnik, mi eleven.
Semmi, csak a csend üvölt:
e világ oly elgyötört.

Tovább...

A szivárvány végén

Szólnak elfeledett mesék
egy csodás helyről, hol még
ember nem vetette meg lábát,
de legendás szépsége,
határtalan gazdagsága
környékezi mindenki álmát.

Tovább...

Piros. Fehér. Zöld.

...Régmúlt idők gondolatainak fújom fehér füstjét....

Tovább...

Mit bánom én...

Tomboljon vadul zord vihar,
Csavarjon ki fákat a szél,
Villám sújtson le az égből,
Vagy tűzzön a Nap, mit bánom én -

Tovább...

Magyar órán

A székemen ülök, valaki felel épp.
Nem érdekel igazán, elkalandozok.
Tudatom elhagyja korlátolt testem,
az univerzum áll előttem, akár halmazok
egymásba fonódó, rétegző világok sora,
aranylón csillámló, sötét barlangok,
merre van a valóság, az értelem földje,
mit zenghetnek nekem a vasharangok?

Tovább...

Az Egyetlen...

Te vagy az Egyetlen, kit Szerethetek,
Szemeidben álmaim megelevenedtek.
Veled válthatok valóra száz csodát,
Kezedet fogva olyan szép a világ,
Hisz szépséged fényében fürdik a fa,
Mitől elakad minden ember szava.

Tovább...

A Remény csillaga

Sötét éj köszöntött be, s egyedül vagyok,
Hideg szobában ülök gondolataim viharában,
Reményt vesztve egy csillagot sem látok,
Mozdulnék, de masszív gyökeret vert lábam,
Mondd, Te ott fenn: mi végre eme átok?!

Tovább...

Álmomban járva...

Álmomban járva másnak látom a világot,
Kezedet fogva elfelejtem a szilánkot,
Mi az évek során sebezte szívemet,
S szép lassan elveszítettem a színeket.

Tovább...

A sötétben

A csillagok csak úgy ragyogtak, sötét volt már nagyon,
Én pedig teljesen megőrültem, amint ültünk ott a padon.
Gondolataim csak úgy repkedtek, szárnyakon szálltak,
Kirázott a hideg, amint felütötték fejüket a mámorító vágyak.

Tovább...

Nem elég

Rád nézek, az idő megáll,
Hozzám érsz, megszűnik a világ.

Tovább...

Új kor

Új idők jönnek, az új kor hajnala ez,
Új eszme születik, új már, mit a szív érez.

Tovább...

Kárhozott

Átölel a sötétség, elönt a félelem,
Tovatűnik a fény, az utolsó lételem,
Elhalványul minden emlék lassan,
És többé már szíved sem úgy dobban.

Tovább...

Eme szörnyű világba`...

Rideg éjszakában egy srác üldögél a padon,
Arcát elrejti... fáj, sajog a szíve... nagyon.
Könnyei egyre csak folynak, meg nem állnak...

Tovább...

A remény hajnala

Emlékeimbe tekintve még látom gyönyörű arcát,
Szívemben kutakodva még meghallom bársonyos hangját.
Arcomon még most is érzem éltető érintését,
Fájdalmamban felismerem szerelmem vesztét.
Látom magam, amint reményt vesztve
Hullok a földre... Látom, s megrettenve
Kimondom: "A csata immár elveszve!"

Tovább...

Télbe fordult Szerelem...

Ahogy hajnalban kinézek az ablakon
Már csak a sárguló leveleket látom,
Amint a rideg őszi szél beléjük kap,
S repíti őket a homályba, akár egy vad.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom