Németh Adrián Péter
Miért kísértesz, egyszerűség?
Gazdag ifjú vagyok, ráadásul
pazarló. De a százszor szép szívem
szépen tündököl, néha búsul.
Nem kell megértened,
De el kell fogadnod!
Hiszen ha megteszed,
Hogyha megteheted,
Közelebb kerültél
Hozzánk, magadnak meg
Máris könnyebb, könnyebb...
Avagy a családom "ellenségének"
Mit gondoljak én
és mit mondjak én
és mit mondjak én,
hogy gondoljak én?
Isten veled, leány,
a feledés lehány,
s idő rólad levál`,
szív mellőled eláll.
Mikor veszed le álarcodat?
Mikor fog Farsangod elfogyni?
Mondd, mikor fogsz megkomolyodni?
Mondd, mikor fogsz megkomolyodni?
Üresen telnek a percek,
az űrnek írom a verset.
Dicsőség Vanitatum Vanitasom
valótlanná tevőinek! És dicsőség
türelmeteknek, tintámnak, hogyha bőség
nem a jelzője, s köszöni iratom
Szeretném a múltamat eltemetni
Szeretném a múltamat eltemetni,
Hogy ne kelljen többé emlékeznem,
S miatta ne kelljen szégyenkeznem,
Bárcsak meg tudnám én ezt cselekedni!
Vígságot vigyen
szomorú rabságba,
a halál hívásra
jobb válasz legyen
s legyen igazsága,
vígságot vegyen;
vígságban bízása
természetesen.
Jaj, főnök, megint leültettek,
és lelkem sem menekülhet meg,
egy darabja majd eldalolja,
hogy mily nyomorúságos VOLTja,
hogy mily kegyetlenek őrei,
hogy nem lehettek örömjei,
hogy mily szép a bú, hogy mily buta...
Ének édesanyámhoz 2018. karácsonyán
Jaj, gyerekversek,
Úgy irigyellek
Én benneteket,
Mint felnőtteket
A kisgyermekek...