Németh Adrián Péter
Nem király vagyok,
nem kiképző vagyok,
nem szajha vagyok,
nem gonosz vagyok,
hanem tisztességes
teremtő vagyok.
Mivel nem nehéz egy verset megírni,
szabályt követni, biztatni a dalt,
és a legnagyobb fájdalmat kisírni,
örömünnepen nem hallatni jajt
Mert engem nem szeretett az anyám.
Keserű emlékeit eltemette,
az édes gyerekkorom elszerette,
mondván - vele így bántak hajdanán.
Húsz év alatt megismerhetted a világod.
Húsz év alatt megismerhetted a világot.
Bűnbánat, békés jövő jóvátétellel
Bűneim Bábeljét
lerombolom érted.
És másképpen szerzek
- de miképpen? - érmet!
Szabad-e locsolni?
Mert eddig nem lehetett.
A távolba mehetett
egy-két vers locsogni.
Nem tudták, mi a bűn, de elítéltek
és elengedték ellenségeimet;
bíbor palástomra töviskorona
volt a rímük, sőt költői túl` okkal
szidtak, aztán a kicsinyeimet is:
kézzel, könyvvel, nyállal, nyűggel, de bizony,
velem tették, és jaj, nem volt nekik is
jaj; vígan vetettek sorsot a piros-...
Ó, én tudtam, mi a Magány,
de azután elfelejtettem,
amint megérkezett Arám,
amint Isten megölelt engem.
Bebizonyítom, hogy szeretlek,
ha két órát is vagy velem
csupán. Ne hidd, hogy nem kereslek,
hogy téged foltnak lát szemem.
Mézet csurgattak kenyeremre.
Pedig hozzászokott már a
szalámihoz. Majd szendvicsekbe
rakták, ahogyan a nyárt a
suliban. És a nehezekbe
nincsen a szívem bemászva!
Szeretnék szebben szeretni,
bús bűnöket eltemetni
és förtelmeket feledni
és semmi mást nem szeretni!