Németh Adrián Péter
Hogy várt rád levelem!
És én ígértem, hogy
A kezedbe kerül,
(Mindjárt) és szemeid
Százszor száguldanak
- Szeretettel végig s...
Tehetségtelenek között igazából:
Tehetsége tökéletlenné teszi,
Tehetetlenek tökéletességért,
Tehetetlenek törékenységéért
Tehetetlent tökéletessé teszi.
Ne nézzetek reám undorral,
Csak mert olyanba vagyok szerelmes,
Kibe nem lehetnék. Bár bárki
Bármit mond, szívemnek csak ő kedves.
Mindenki ír halála előtt.
Réges-régen a nyelv a toll;
Mostan már a billentyű szól...
Az első sohasem lehettem,
Mindig csak utolsó voltam,
És hogyha ellene szóltam,
A sortól búcsút kellett vennem.
Bárhol járok,
A lábnyomom
Meg nem marad.
Ezt fájlalom,
Más lábnyomát
Megtalálom,
De, hogy tudják,
Hogy itt jártam...
Ez a szemétnek sötét süllyesztője,
Ez a tisztaság megmentője,
Ez az undornak óriás oszlopa,
Ez mindenféle csúfság otthona,
Ez valakinek a reménysége, de
A másik undorral néz feléje,
De nélküle nem lenne szebb a világ,
Olyan lenne, mint szín nélkül a virág!
1.
Szállj, szonett, a születése szívébe.
Ne úgy, mint egy jövőbe száguldó élet,
mert mesterien, mutatósan, megértett
megtiszteléssel kell mondd: szép ittléte.
Születésnapi szonett szerettemhez
Kiknek köszönjem meg a születésed?
Tán legősibb őseidnek kéne,
Miattuk lehetséges létezésed,
Nélkülük barátságunk sem élne!