Németh Adrián Péter
Úgy állt ott a mozgólépcső alján,
mint aki jobbnak tartja magát.
Jóság a szívén s rosszaság karján...
Mutatta, mint a tiszt bakának
Szórakozásunk négy égtája
szórakozásunk négy vezére.
Nem hinném, hogy ezért néztünk fel
a szórakozásnak egére!
Ki tagadja, hogy szenvedés az élet,
hogy az újból lesz gyakorlatias,
gyönyör lesz - aztán miatt - a küzdő tett
által így boldog halottak, igaz?
Az én nótám nem szakadhat félbe,
mert az egynek kettőkor lesz vége.
Ismerek istent,
ki teremtményeit,
mint ellenségeit
viseli, s nincsen-t
úgy kiabálja, mint
aki rosszra tanít.
Egy elégedetlen fiú apák napjára írt dala
Hogyha nem lennél,
Nem kéne dalt írnom,
És a sírodnál
Nem kéne majd sírnom!
Szórakoztató lenne írni
pillanataimról. De nem,
a múltamat előveszem,
hogy legyen erőm egyre sírni
nem olyan, mint az Isten,
hogy megkérdjék;:mért is kezdte,
de Ördög sorban álló,
hát dolgát gyorsan végezze,
de ennyi búja és öröme
segít-e, sír-e, könyörög-e...
Máma nem volt énekóra,
de kiszállt a folyosóra,
és a sok szép, régi nóta
még, ha mostan is dalolna
Ahogyan mennyközelség kér még egy évet,
úgy szereteted/m, így lesz meg ez az ének.