Németh Adrián Péter
A konzervativizmus
jó iránymutató,
de a szubjektivitás
hol van benne; a jó
Vers, vers, te Jézus-metafora!
Ne hagyj itt, ne hagyj még itt engem
sem! Ateista állat-lelkem
csupán a gyávasággal koma.
Betegség barlangjába húzódik
vissza lelked, hogy bizonygassa azt az
igazat; minden rendben bújósdit
kényszerül, míg méltóságért nem hamvaz`.
Ki mutatta meg gyengeségeinket,
és ki fialtatta őket, hogy a
fejlődés fájva, félve érkezett
- éjünk évadján - de nehézjeinknek
vége lett?
ellentétje
Szomjan halok a forrás vize mellett,
S torkom nem száraz a sivatagban,
Ahogy ahol asztalok túlterheltek,
S ahol nem; nem - s vagyok jóllakottan.
Mintha az ördög is angyal lett volna,
S hogyha hanyagság létünkben tátogna,
Csupán a tökéletességünk szólna.
Hangosan hívom a jövőt
és csodás csöndbe csukom
a múltat, mint a vezetők...
s én is másképpen elbukom!
Bölcső. Emlő. Nyugalom.
Család. Csoda. Unalom.
Sírás-rívás. Csitítás.
Ezért a harc. A bízás.
Ki ne akarna olyan lenni, mint ti?
Ki ne akarna olyan lenni, mint ti?
Én, én az örök-látott önzésnek
rabja vagyok, szóval nem leszek kinti,
és a pesszimizmus a gyöngém lett.
Mások boldogságáért könyörgök.
Az együtt dobogó szerelmes szívek
valótlanként csalódott remény-hívek
legyenek, hiába sír az ördög.
Bár síkok síkját sejtem,
erőm erőltethetetlen
rád! Mégis csalást csentem
közénk, és kiterjesztettem
hitemet, s most esengem,
legyen meg a lehetetlen;
kössünk ki tanaim mellett,
ne mint én, magányba menjek...