Németh Adrián Péter
Tudom, tilos bűnösnek kérni,
De nem biztos, hogy fog még élni,
S elkezdtem halálától félni.
Ne kelljen neki mennybe érni!
Hogyha nem ismered magad,
Hogy ismerhetnéd a világot,
Aminek a darabja vagy?
Ti már hozzászoktatok,
De én még nem bírtam,
Nélküle is megvagytok,
Én nélküle sírtam.
Olyan jó lenne elmenni,
E tájra sose térni vissza,
E tájat végleg, végleg feledni,
Elmenni innen sorsban bízva!
Úgy világítottam
az éjszakába,
mint apró fáklya.
Akkor nem gondoltam
Te mindig örömöt szereztél nekem,
Fájdalmat, bánatot nem okoztál,
Sőt, még csak nem is vétettél ellenem,
A rossztól, a rosszaktól elhoztál.
A számítógép és a telefon
Nem szolgáink. Mi szolgáljuk őket!
Előbb mindkettő bűvkörébe von,
S csodálókból csinálnak függőket.