Németh Henrietta
Nyári mezőkön libben a téli fény,
Forró szellő hevíti szívemet,
Bennem él a régi élmény,
Szürkén látom a színeket.
Látod?
Mivé lettem,
A mocsok zúz halálra,
Zendül a sóhaj végtánca,
Elvisz az utolsó románcra.
Téged hív a vészharang,
Mi hűvös hajnalban cseng,
Az utolsó dallamot hallod,
A szívem mélyen dobban
S elhalkul bent.
A szélben szárnyal,
Vad táncot jár,
Libben a fényben,
Surran, ki-be jár.
Szeretnék egy verset írni létezésről, elmúlásról,
Szeretnék egy világot látni
Szeretetről, megbánásról,
Szeretnék a fényben kergetőzve élni,
egy kapun szavak nélkül belépni.