Neubauer József
Egy tiszta szívű asszony
az én Drága, Jó Anyám,
néki is jő az alkony
nyolcvan felé haladván.
Nézem, megigézve nézem a tengert,
vizet, mely oly messziről útra kelt,
csendben a part homokján elterül,
mint gyermek, anyja ölében elszenderül.
Veled alszom el, Veled ébredek,
nélküled oly` hosszúak az éjjelek,
eggyé fonódott velem lényed,
...örökké érezzem ölelésed!
Mintha a Hold csillagok nélkül járná útját,
viselem nehéz teherként Kedvesem hiányát,
mint tengervíznek tükre napsugár nélkül,
hiánya szívembe marva egyre mélyül.
Nézem, csodálom e csodás hegyeket,
e nemzet mi rosszat vétkezhetett,
miért vették el hegyeink vonulatát,
mi körbeölelte e szent hazát.
Elmerengek s hallom, hozzám szól hiányod,
még érezni vélem bőröd selymét s illatod,
szerelmem irántad éledt s nem kopott,
az idő ki nem kezdé, átok rajta nem fogott!
Hajtom a rokkát, szövöm a fonalat,
az elém pörgetett gondolatokat,
bölcsességemmel helyes döntést hozni,
nemcsak a szívre, észre is hallgatni.
Csepp a tengerben, csak egy csepp,
egy lélek a földi életben,
csak egy lélek, mi vagyok,
porszemnyi emlék, mit hagyok!
Virágillatú a tavaszi szél,
halkan susog, most hozzám beszél,
szép emlékű múltról szólnak szavai,
fájnak, szívem bántja mindannyi.
Üzenem a fiúnak, üzenem a lánynak,
az örök szerelemnek, az elmúlásnak,
az üde tavasznak, a szerelmes nyárnak,
üzenem hazámnak, üzenem a világnak.
Ó, Anyák, Ti az élet megtestesítői,
új, szabad reményeknek büszke teremtői,
világnak lelkeket összetartó gondozói,
méltán vagytok Istennek kiválasztottjai!
Ki szült, ápolt és felnevelt,
kitől kaptam a nevemet,
életem Neked köszönhetem,
e napon most köszöntelek!
Tulipán, szép, sárga tulipán,
szirmaid nyitogasd április hajnalán,
szerelmem, ó, üde, friss tavasz,
óhajomra, kérlek, hallgass!
Ébred a szem, elszáll minden álom,
rigó fütyül a zöldellő faágon,
hajnal ébreszti tulipánnak szirmát,
köszöntse vidáman napnak sugarát.