Neubauer József
Nem öltözött pompába,
egyszerű, fekete tollába`
itt ugrándozik mellettem,
tán érzi, megszerettem.
Fülsüketítő robaj, nagy durranás,
az égalján félelmetes fénylátomás,
rakéták csapódnak jobbra és balra,
emberek rohannak pincékbe, alagutakba.
Nem láttátok könnyeim, ez így van jól,
az élet vidámságról, nem könnyről szól,
én a vidám embereket szeretem,
értem könnyet majd senki ne ejtsen!
Mintha úszna, halad tova
a kék égen a felhő,
képzeletnek játéka
belőle képet sző.
Mesél a rét, mesét mond az erdő
Mesél a rét, mesét mond az erdő,
felém hozza lágy, tavaszi szellő,
mesél egy fiúról, mesél egy lányról,
nagy szerelemről és a boldogságról.
Lehet most könnyek nélkül élni,
napjainkban, közömbösnek lenni,
hinni a hazug politikában,
bízni egy békés, új világban?
Vidáman kél a hajnal
ragyogó napsugarakkal,
mosolyt varázsol arcodra,
gondolj a sorok írójára!
Van valami szép is minden napban,
én éppen évben ma lettem hatvan.
Elszálltak az évek, szó se róla,
- mire is gondoljak? - csak a jóra!
Ha szép szemedet látom,
szememre nem jön álom,
szenvedek hiányodtól,
álmot kérek a csillagoktól!
Ó, milyen sok lett a sas mára,
szárnyaik az eget szántja,
verébből lett sok nagy madár,
honnan jött, mind elfelejtette már.
Itt is vagyok, ott is vagyok,
eltűnök, ha akarok,
itt is látsz, ott is látsz,
mondjad... Papa, tovább játssz!
Sötét éjen csillagfényben
ábrándozva az eget nézem,
van egy csillag, nagyon fényes,
Téged látlak, tudom, Kedves!
Nincs ellenséged, segíts valakin,
holnap meglepődsz majd a szavain,
Te leszel a legnagyobb gazember,
ő lesz majd, ki legelőször átver.
Beköszöntött a tavasz szilveszter napján,
szivárvány tündököl büszkén az ég alján,
más ez a világ, mint ami volt egykoron,
változás jelei látszanak a horizonton.
Mindenki beláthatná egyszer,
tévedett már vagy ezerszer,
ki megbántotta embertársát,
nyújtsa végre békejobbját!