Nyakó Attila
Pofazacskómban
szaloncukor van,
kamatláb ázik
langyos buborban.
Károly úr, a kockás piton
s Konrád, a köpködő kobra
tanakodtak a Lánchídon:
akkor balra-e vagy jobbra
Karácsony éjjelén
ülök az éjjelin.
Sok volt a szalonna,
pedig mondtad, hogy ne
Kilesni kár volt az ablakon,
tudhattam úgyis, hogy azt kapom:
gomolygó szuflé szürke fákon...
Ültem a teraszon, szellő lengetett,
árnyékkal játszott a fény,
előttem ünneplő ember-rengeteg,
érzelmek vájtak belém.
Én már nem remélem, hogy ebben a létben
bármi megjavulhat, vessetek meg, - én nem
hiszek vélt csodákban, átlátszó a glóbusz,
két műsor közt bénán ránk szórt hókuszpókusz...
Még csak hét óra volt - redőny résein át
kacsintott be a Hold, én egy részeg imát
rebegtem remegve, kérlek, ne a Nap légy!
ám ő rám se nézett, hetykén ragyogott szét
És te hol voltál, amikor azt
a végzetes ütést mérte
szélfútta, lezser ingben,
napfényes, réti ringben
a tavasz a télre?
A szerelem nem mérlegel,
csupán csak a szívnek hódol,
mi végre is kérhetnénk el
recepteket Cupidótól?
Kidobtak egy altest tisztán tartására
szakosodott eszközt Kispest határába.
Tavasz jött, s a világ éledt, ahogy szokott,
csóró fajansz volt csak keserű és kopott.
Képzeljétek el csak, semmit sem kell eztán
elképzelni, mert hát erre egy stáb lesz, s tán
ők majd sokkal jobbat képzelnek el, mint te,
s elképzelésükkel oly fejlettebb szintre...
Felborult a tégely, a kasszás rám rivall,
olcsó hús érkezik lekozmált krumplival.
Persze, a híg leve ott tocsog alatta,
párosuk biztos még tegnapról maradt a
Halálii - avagy a földi mennyország
Minden éjjel ébren álmodom a Halált,
megrendelőm szorgos gazdatestre talált.