Nyámádi Attila
Nem tudom, hogy reggelente
Nekem mi lehetne reggeli,
Nem tudom, hogy reggelire
Én mit fogok majd megenni.
Szakcikk a dohányról 1886-ból
Erdély felé futott a vonat,
rajta koros urak utaztak.
Péchy Tamás mondta történetét,
utuk végére értek aznap...
Búcsú Juhász Norbi kollégánktól
Norbi, Te a targoncások "réme"!
Bíz` Neked is eljött az utolsó
itt eltöltött munkanapod, VÉGE!
Volt kollégánkhoz, Sanyikához!
Itt hagysz minket,
kedves Sándor?
Számodra elég volt
a kirakós munkából?
Dőzsöl a kazán,
Izzik a vas-száj,
Sok jó szenet mázsaszám gyújt,
el az égbe, fel, tova,
nagy dohogva átváltja azt
kormos füstre, hamura.
Egy csók, nem kérek többet,
Ami illethetne még,
- Szád eper, ajkad e méz?
- Kóstolódzunk, kérlek, engedd!
A Zagyvához közel
magányosan, elhagyva
áll rég egy tanyaház.
Mésszel festett - tapasztott,
saralt ruhája,
rakott fala talán
millennium előtt épült,
vagy nem sokkal utána.
Reggelente mindig kávét főzök,
a főzőből tajtékzó, sistergőn
szálló, illatos gőzök
törnek ki, ami szinte légies, éteri.
Utazik a sivatagi vén,
Két nagy púppal a puputevén.
Mert a sivatag hajója teve,
hiába hogy teve neki neve.
- Zsong a papíros, zizeg,
Hangja betölti a szobát,
Egy tétova toll hagyta
Rajta tintamosolyát.
Hálót vetett az előző este,
Dúdol csendben egy magányos halász.
Bizakodó, jó neki a kedve,
Hálóját húzva fel, csak egy dalt dudorász`...
Forró nyáron napsütésben
tölgy árnyában homokvár.
Épül, szépül, rakják falát,
gyermek arcán mosoly száll!
Esti égen kerek hold,
Nyitva Manó játékbolt.
Ennek helye eltitkolt
- Sehol sincs, és egyszer volt...
Köszönöm, hogy vagy nekem, létezel,
Nap végén fáradtan hozzám érkezel.