Oláh Szilárd
Messzire húznak az árnyak, a rémek.
Felednék végre minden könnyet.
Hagyom, hogy sodorjon az ár a part felé.
De meddig menjek szembe szél felé?
Szálló levél utat mutat.
Angyali érintés úgy elringat.
Halad a világ, hát menni kell.
Szállhat az idő s az esztendő.
Forog egy kerék, talán majd megáll.
Akkor mindegy lesz minden már.
Addig úgy élek, nem lesz új esély.
Egy nap megáll az idő számomra.
A fagydémon járja a világot.
Megfagyaszt mindent, amit lát.
Ereje nagy, szemei kéken izzanak.
S ha éjjel a teliholdnál üvölt,
Az emberek szinte dideregnek.
Tudom, más vagyok, nem az, akit vártál.
Ezer színes álmunk csak üres vászon már.
De nem hiszem, hogy ne lehetne egy esély.
Fessünk képet a világról, amit akartunk gyermekként.
Angyalként jöttél, de ördög voltál.
Elhitetted velem, egy szebb jövő vár.
Néztem farkasszemet báránybőrbe bújt farkasokkal.
Miattad sok hibám ébredt fel álmaimban.
Jön már egy vén apóka kezében egy bottal.
Szuszog már, s közelebb lép egy fiatal.
Átveszi a válláról a nagy súlyt.
Megöleli s elköszön, Isten veled, múlt.
Száz színű égi jel fénye világít.
Téged a csók lágyan melegít.
Engemet éltetsz mosolyoddal.
Lágy hangod, mint a méz nekem.
Édesebb a szó, amit súgsz:
Szeretlek.
Messzire volt a part talán.
Kerestem sokszor újra az utamat már.
Ébredtem már sírva, gondokban úszva.
Keresem az utam, de sokan hibáim nézik.
Ma sok szép dísz csillog, világít
A nagy, szép, zöld fenyő alatt.
Rengeteg díszes ajándék.
Szent karácsony éjjelén három angyal száll.
Piros színű ruhácskában repül az éjszakán.
Első angyal leszáll s énekelni kezd.
Ő nem más, mint a szeretet.
Ragyogó fényesség az égen.
Táncot jár egy kislány a térben.
Ébred a szíve, ha mosolyog.
Telihold fénye reá ragyog.
A csillagok hullanak előtte.
Mint a könny a két szeméből.
és a varázslat
Hófehér tájon átszáll egy szán az éjben.
Rajta ül egy vén apóka puttonnyal ölében.
Szakálla hófehér, orra is már piros.
De hajtja ő a rénszarvasokat sebesen előre.
Szép ünnep közeledik.
Jelzi már az advent.
Pompás, díszes ruháját
Felveszi az ünnep.
Szállnak a napok, s mindenki készül.
Reméljük, hófehér karácsony lesz végül.
Nem látja őt a szem.
Nem hallja más, csak az erdő.
Növények alszanak el altatójára.
Állatok bújnak ölébe.