Oláh Szilárd
Szavaim talán eljutnak hozzád.
De remélem, értelmet ad majd.
Ma húsvét reggelén.
Áldjon meg az Úr tégedet.
Most még halk minden.
A napsugár sincs égen.
Elköltözve minden.
Kihalt világ lett minden.
Tűnődtem egy napon, feled-e a szív?
Aki egyszer megbántotta, meg bocsát-e neki még?
Megpróbáltam tehát megbocsátani.
De később valamire rá kellett ébredni.
Mint múló idő, ma úgy száll por.
Nem szól ma dallam, nem jön a jó,
Mint fázó éjszakán táncot jár a Hold.
Úgy érzem én is, hogy más már a szó.
Elmentél, pedig gyermekként
Annyi álmunk volt régen.
Mégis, hogyha kérdezem:
Emlékszel, testvérem?
Betörtél most szép hazánkba.
Mint egy rabló az éjszakában.
Sok ártatlant megfertőztél.
Sok-sok embert tönkretettél.
Nyújtsd kezed még száz éjszakán
Járom az utamat, keresem a jót,
Halkan mondom, vezess utamon,
Te vagy a társ, kire vártam még,
Nélküled elindulni félek még.
Szépséges napvirág virítson ma nektek.
Tündérek kertjéből virágot hozott nektek.
Gyöngyvirágot, amelyet a tündérek gondoztak.
Boldogságotoknak hajkoronát adjanak.
Messzi földön árva virág a hóban fázik már.
Kicsi szíve dobogása nagyon gyengül ám.
Látó ember látja őt, de megszánni nem szánná.
Kicsi virágot semmibe nézi már.
Szép napsugár ártatlan felhő.
Mosolygó virág zöldellő mező.
Kicsi piros katica fekete pettyekkel.
Mégis minden más lett egy új élettel.
Refrén:
Te lehetnél magányom a csendben.
Ha veled dobban a szívem rendben.
Tüzet gyújtasz télen a hóban.
Én is, te is ezt akartam.
Ez a mese legyen örökké tartó.
Veled a szívem is oly derűlátó.
Édes, kicsi madárka, dalolj szépen ma.
Dalold el, hogy szerelem száll,
S odakinn is sok-sok szép vár.
Messzire sodor az ár a parttól.
Látom célom, de még nagyon távol.
Keresem az utam, lépek hát újra,
Akár a bástya egy sakkjátszmában.
Tavaszi, lágy szellő.
Repül egy kis felhő.
Madárdal ébred föl.
Virágos, szép erdő.