Oláh Szilárd
Egy gazdag lány érkezett.
Akkor még nem tudta, hogy hová is.
Azt hitte, mindenütt csilli-villi élet van.
S mindenki majd úrként tekinti.
Felébredt a hajnalvirág.
Könnycseppjeit szétszórta.
Azt, akit megöntöznek vele,
Legyen szép és szíve tiszta.
Annyi szép dolog van a húsvétban.
És most nem a csokitojásra vagy a pénzre gondolok.
Hanem arra, hogy Jézus Krisztus feltámadt.
Néha csak szállnak a gondolatok.
Ki tudja, hová is mennek.
De céltalan életből várat nem építhet senki.
Ha az ember tudná, hogy mit, miért tett,
Lehet, akkor se lenne boldogabb.
Feléledő múlt, miért éledtél fel?
Miért kellett megtörténnie?
S most miért kérdéssel felel a kérdésekre?
Oly szép élet volt az, most mégis fáj.
Ha látom arcod mosolyát, még visszaránt.
Jöhetnél már, várlak rég.
Mindegy nekem, mi volt rég.
Csak annyit mondj, a szíved
Csak akkor él, ha ott vagyok.
Sokat tőlem ne is várj el.
Ember vagyok, nem pénztárgép.
Mint kismadár kalitkában,
Úgy zárt szívedbe engem.
Mint hamvadó papírdarab,
Úgy lángolt szívemben a Nap.
Mintha már elmúlna
Az a sok-sok fájdalom,
Amit te okoztál nekem.
De nem is sorolom.
Tudod, mi az, ami erőt adott.
De minek is mondjam el...
Az érzelmek megváltoztak.
Szerelemnek indult, de már csak harc ez.
A béke és a szerelem együtt a szép.
De ha nincsen tovább, akkor rémálommá válnak.
Vannak történetek, amik szépek.
De vannak, amik rémálommá válnak, mint ez.
Falak rejtik a valóságot.
Mert nem érthetné meg senki más.
Egy angyal a földön kitiltva a mennyből.
Szerelmes volt egy emberbe.
Mondd, miért kell így végződnie?
A szerelemért elszökött a mennyből.
Egy nap majd megérted te is.
Én sem tudtam sokat magamról.
Keresem önmagamat,
S lehet, hogy soha nem találom meg.
Porba hulló fény, ez lesz belőlem.
S egy nap, amikor újjáéled, mint egy főnixmadár,
Megtalál téged a tűz karmaiban.
Olykor a csend körbevesz.
Egy szó sem jön elő.
Csak pár gondolat kószál el.
De akkor te újra megjelensz.
Emlékeztetsz rá, hogy nem jó ez.
Mondd, miért félek ennyire?
Mért zárnál engem kalitkába?
Engem, szabad madarat.
Amikor a szívem fázott.
Nem volt könnyű a panasz.
Annyi szépet éltünk át.
De az mind csak hazugság!
A szíved végig mást szeretett.
Hittem neked, bíztam benned.
Másnak mégis ugyanazt mondtad,
amit akkor nekem súgtál.