Oláh Szilárd
Merengő perceket élni csodás.
Mikor nem zavar meg senki más.
Magányod csendje néha jó.
Szárnyal a vad képzelethajó.
Sötét angyal, neveden hívlak.
Nincs számodra más hely.
Csak az árnyék tart életben.
Ezért szólít a vágy.
Nem akarlak elszakítani szívemből.
De ha megtartalak, vajon életben maradok?
Ártatlan hajnalnak fénye hívta.
Messzire szállt minden búja.
Ahogyan a szíve közeledett felé.
Úgy viharzott ellene sok sötét lény.
Édesanyám, te vagy az én kincsem.
Te vagy az én boldogságom.
A támaszom és még sok minden.
Szavakkal kifejezni nem tudom a hálám!
Köszönöm, hogy az anyukám lettél.
Úgy érzem, elveszett egy részem.
Néha már félek, nem találok utamra.
Csak keresem nap nap után.
Merre mentél, amikor porba hullottam?
Csak egy szó elég, hogy kiszakíts önmagából.
Nem akarom, hogy késő legyen!
Felkelőben már a nap.
Illatos már a harmat.
Összegyűjtöm és indulok.
Szép virágokat locsolok.
Messze van a szív, mely szeret.
Mennyire érthetsz meg engemet?
Ha úgy érzem, hogy félek.
Mesélsz újra majd szépeket?
Szótlan, hideg éjszakában
Tárt a magány és a csend.
Úgy hív, úgy szólít meg,
Mint a rideg félelem.
Félelem támad, nem csitul a harag.
Feltámad egy démon, mely életeket akar.
Fájdalmas üvöltés töri meg a békét.
Pedig nem kérte senki ennek rémképét.
Hol van az angyal, ki értük imát mondd?
Hol van a hit, ami nekik támaszt nyújt.
A világ legszebb virágát adnám néktek.
De nálatok nem találnék sehol se szebbet.
Csodásabbak vagytok minden virágnál.
A ti mosolyotoknál nincs szebb.
Ha sorsom lehetnél, megértenél.
De elvesztettem már a reményt.
Feladnám, ha elengednél.
Számomra nincs fény az alagút végén.
Talán szerelem lehetne első látásra,
Ahogyan néztem szemeidbe.
Mosolyod elragadott, de nem lehet,
Mert tudom, hogy téged nem érdekellek.
A bánat szívemnek ugyan fáj,
De titkon örökké szívembe zárlak.
Távolság, mely ismeretlenbe hív.
Hiszem, hogy ott vár sorsom.
Kérlek, Istenem, hogy ne hagyj el.
Segíts tovább cipelnem földi súlyom.
Szívemben annyi bánat volt már.
Kérlek, segíts, hogy végre örüljön.
Mély már ez a szenvedés.
Nem kell ide több rettegés.
Hol van az, ki támaszt nyújt,
A bajban melléd áll?