Őrni
- Mit szeretnél kérni Karácsonyra? - kérdezte
a Mindenható. - Uram, sok minden ért: Szerelem,
Boldogság, Csók, s harc, bánat, csalódás emberekben,
akiknek eddig hittem, s láttam kígyóvá lettek...
Karácsonyfámra felhelyezem Tünde-lelked...
Együtt vagyunk az Ünnepekkor - szeretetben!
A csengős-Mikulás s három múzsa-Angyalkám
- könyves, hegedűs, harmonikás - köszöntenek,
s velük a sok-sok kedves dísz: átölelnek.
Csing-ling-ling... mi csilingel?
Kipp-kopp-kopp... kik kopognak?
Kedvelem a nyári-est Szellőt, mely Tünde-haján simogat,
s érintése által szerenád-dallam repít holnapokba.
"Én vagyok a Tűz, én vagyok a Halál!"
Felnézett a sötétlő égre...
másodszor, mióta megszületett...
először még fióka-reménnyel,
s valahogy nem így képzelte.
A szürke álarc - Kísértethistória a XXI. században
Előszó
Legyen úgy előtted az erdei jelenet,
mint kellő tanulság a Szépség és Szörnyeteg
mesében, mikor ködös kísértet-éjjelen
az édesapa hazafelé eltévedett,
s egy titokzatos várkastély elé érkezett.
Kezemre ütöttem, karomba haraptam,
szavaim éreztem villámként hatottak,
jót akartam, ám mégis, fájdalmat adtam.
A billentyűzet messze szállt, s ábrándozva
Mesél az éj... - Egy kietlen tó partján III.
Inverness mesés vidékén élt egy leány,
élt egy leány,
barna haját, Tünde-haját csodáltam én,
csodáltam én.
Tünde-leány, Tünde-leány,
miért sietsz, hová is futsz...?
Kihajoltál a szederfa árnyéka
mögül a sétaútra, hogy megláthassam
telt szépséged. Napsugarak fényjátéka
csillant a dús, tűzpiros szirmodon, álltam
és figyeltem mosolyod: igazi káprázat!
Megpillantva Csontváry taorminai görög színházát
A Galéria lépcsőjén lefelé lépkedtem
- Munkácsy Krisztus-trilógia tárlatáról érkezve -...
Oly korban születtem,
mikor az Ember köszöntötte
az Embert, ha fáradva lépett
poros úton, ház-menedékbe
hívta, kályhatűz-estebéden
mesélve régmúlt életeket.
Március 15. - Ne felejtsük soha!
Eső-könnycseppek az arcomon - Ünnepnapon.
S hallom a Múzeum kertjében... Föltámadott
a tenger, ahogy dörgő villámként harsogtak
fényes soraid: Talpra Magyar! Egy gondolat
lett a Nemzet és rügyfakasztó, tavaszi szél
vágtatott a rónán át Pestre - Testvériség...