Őrni
Tizenhárom éve már nem láttalak...
Nem ringatott gondolád a Sóhajok
Hídja alatt, nem éreztem a vágyak
oszlopos diadalkapuját: harcos
Arkangyal-sárkányölőd; Oroszlánod...
Megyek Hozzád! Nem tántoríthat el veszély,
sem jégesővel érkező vad fergeteg,
most már indulnom kell! Jövök én útmentén,
hegyen-völgyön, tűzön-vízen át, talán egy perc
s megláthatom a házikódat, vágyakozva.
Kérdezzed a Felhőt, a bolyongót:
- Miért is bandukolsz északról-délre?
Mosolyogva így felelne: Vándorlok,
amerre hív a hatalmas, szép természet!
Kertkapumon kopogott Augusztus reggele,
postaládámban kis méhecskék döngicséltek,
befészkeltek a nyáron, megtehették, nem vártak
számlákat, leveleket, éltek vidámságban,
s én is megörültem, olvastam az üzenetet:
Megérkeztem! Kedvenc hónapom, születésem,
csodálatos utazásaim időpontja,
tengerparti nyaralások, barangolások a...
Indulnom kell, érzem... - El Camino
Indulnom kell, érzem... szívemben áhítattal,
keresztemmel elsétálva az El Caminon
- a Szent Jakab úton -. Már a tegnapé a terv,
de holnap vagy egy-két év múlva: jól megfogva
régóta félretett mogyoró-vándorbotom,
vállamon tarisznyám és sok kőlevest kérve,
fésűkagyló jel mentén, hegyen-völgyön járva,
megtekintve hét határt, átkelve vad folyók...
Órák óta harminchat fokos termálvizekben
pihengetek, nincs is a világon kellemesebb...
Karomra szálltál a könnyű nyári szellővel,
talán, hogy megpihenjél.
Távolból hívó énekszót hallok... nézem
a képet: oly tündér táj, mely szívem csücske...
Csillagtüzes kék égbolt, Teliholdfényben
fürdik a szépséges vén folyó, álom-tükre
sok-sok nevezetes írásnak, költeménynek.
Sárga és piros futórózsáim boldogan
szaladtak fel a háztetőre, kíváncsian
tekintettek telt szirmaik szerte a tájon,
megfürödve a meleg napsütésben, mely áldott
termést hoz földművelő embernek. Sok pipacs
s árvalányhaj ligetet festett a vidék, dallam
ébredt fel lelkemben a szépséges látványtól:
ahogy lengedeznek karcsú, kecses száraikon...
Május van, tavasz, Szerelem...
Nyisd ki ablakod, engedj be!
Az Éj s Hold csókolja szép szemed!
Fantom titkomat így megleled...
Orgonák, íriszek mosolyogtak kertünkben...
s úton-útfélen, ahogy jártam a vidéket
köszöntöttek, csodálatos mennyei illat
keveredett az akác és hárs virágával.
Szépséges Telihold, halljad hát énekem!
Rólad Vágyakozom! Telt-kerek, fenséges
Alakod, hajnalok idején is keresem:
amikor nem talállak a csillagos égen;
mikor narancsos, zöld, világoskék színekben...
Szélúrfi kócolta a hajam... már napok
óta - Április képében -, harsány dallamot
játszott aeolhárfám a teraszon. Térzene
kolompolt, "Pató Pál" szomszéd úgy felejtette
az ablakát, ki-be vágta a huzat, kipp-kopp,
fejem is fájt, zakatolt - legyen végre nyugalom!
Várlak... - Egy kietlen tó partján II.
Várlak... oly réges-régen már. Tovaszáll
a múló idő, s Szerelmem, mint látomás
fut a sötét tó hullámán. Tavasz jár
vagy más évszak, az elvesztett boldogság
miatt fáj a lelkem, halott lett ígéretem,
hogy visszatérek, száműzött fogolyként éltem.