Orosz Erika
Csak szállnak, csak némán
Morognak, míg a szem ellát,
Kékkel, fehérrel, szürkével,
Feketéből fakuló felhők, mint tenger:
Eltakarják a nagy óceánt.
Új folyosók: melyik zárba illik a kulcs?
Az élet csak ilyen, és mindig ez lesz az új,
Sose lesz másmilyen a friss és más...
...Egy dűne roppan talpam alatt,
Mit tejszínű hóból varázsolt
A betonra a viharos szél.
Kinyílt a virág a bokron,
Mint vattás hó a téli fákon,
A város ege viharoktól zajos.
Göncöl szekerei fenn, magasan
Rám fénylenek madár dallal,
Már változik a tavasz.