Oroszvári Kata
Jóga és úszás napfelkeltében
Nekem csak a hajnal maradt,
derengő kék színben játszó,
ébredező nyár-varázsló,
hűvösével borzongatva.
Nem ismertem
mégis olyan
nem ismert még
de elmondtam
azt is amit
eddig soha
megtettem én
nincsen nyoma...
Magammal viszem, szívembe égett
a déli nap a Kopárok felett.
Magammal viszem, mert csak így érem
el álmaimat szív-rejtekemben.
Dalunk egy ideje csak bennem szól.
Nem hallom tisztán édes dallamát.
Nincs már négykezes, szakadtan elszórt
húrokba kapaszkodik a magány.
Ha anyukám dolgozni megy,
Óvónéni, vigyázol rám.
Nemcsak játszunk, mesélsz nekem,
megmutatod: szép a világ.
beszűkült tudatom -
jó lenne kiszökni
de tudom nem lehet
úttalan utakon
hazugság ledönti
elkopik jellemem
Szeretnék a csended lenni,
sóhajoddal lélegezni.
Ölbe bújni kuporogva,
betakarni szívhangommal.
Kiülök a régen várt melegbe,
pár percnyi csendre a rend elfelejt.
Csak hasson rám a tavasz, engedem,
hogy maszk nélküli arcom színezze.
Itthon vagyok újra hát,
a küszöböt átlépem,
hogy régóta rossz a zár,
már-már észre sem veszem.
Légy a levegő nekem sok ezer
szűrőn, maszkon át, mert elakadtam
egy óvatlan, sajgó pillanatban.
Pont úgy, mint mikor a zuhany csapját
fordítom didergősen jegesre...
Széllel táncol könnyed szíve,
nem is sejti, hogy veszíthet.
Hagyja, hogy a lég repítse,
majd egy másik megfeszítse.
Kikapcsolom most magamat
a világ túl nagy zajából,
hogy meghalljam végre szavad,
és mondom én is, mit rám rótt
képzelt valóm, ahogy akart.
Kifordult a világ úgy Istenigazán:
idén elmarad a farsangi maszkabál!