Oroszvári Kata
Szeptember
Nem olyan színes idén ez az ősz.
Mint frissiben ellökött szerelmes,
kapaszkodik a délibábos nyárba.
Ha lehet, a temetőket nem járom,
az emléked nem ünnepkor tör reám.
A sírok nekem üres kődarabok,
a hétköznapokban tombol a hiány.
A Hold fénye túl erős volt,
a hűvös szél fátyolfelhőket szaggatott
de felettem az ég olykor-olykor tisztult
s pislákoltak a csillagok.
Most kicsit jobb,
bár korábban bont
szürke szárnyat
a csendes alkony.
Úgy csalj meg engem,
hogy ne hitegess,
add meg nekem ezt
a tiszteletet.
Ha én vágyom,
nagyon vágyom
megkapni
minden álmom,
de mert sokszor
múló szeszély...
Voltál apró mag, csírázni kezdtél,
felszívtad az életet adó nedvet.
Voltál pici hajtás érett föld felett,
szépséges összhangú zöld rét lettél.
Nincs
Semmi
Itthon
Üres a kamra
Üres a pohár
Üres az asztal
Üres már az ágy...
4 haiku
Engem úgy szeress
igazán, mintha madár
volnék, szabadon.