Oroszvári Kata
Halkan súgom,
mert látom ám,
még nem tudod,
hogy amit látsz,
nem én vagyok.
Futna a lábam,
Kullog az árnyam,
Hajnali órán
A csend csicsereg.
Hogy érzésem ízes legyen,
csipet fűszert beletettem.
Hagymakönnyel megsirattam,
paprikaszínnel kacagtam.
Nekem Te menedék vagy.
Szívemet úgy bíztam
hanyagul reád,
hogy közben magadét
szögesdrótokkal zárod.
Kell, hogy legyen más is,
nemcsak a várakozás.
Kell, hogy legyen máris
kicsit több fáradozás.
Hol szívem van, ott vagy, anyám,
ölelő karod véd, vigyáz.
Akkor tán, ha másként látnám -...
Érzet egy depresszív naplóból
Nem hiszem el, mert nem mondták elégszer,
most pedig hiába is mondogatod,
a megváltásomat nem Tőled és nem
a stabilnak tűnő mostban akarom.
Töviskoszorú koronája,
megsebzett bőrén alácsorog
szívének harmatja.