Oszlánczi Sándor Ottó

Oszlánczi Sándor Ottó

Született: 1973. január 18.

Népszerűség: 36 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Útszéli fák télen

Autóbuszból kitekintve

Mint fekete csontvázak az út szélén,
csak nyújtják karjukat az ég felé,
s testüket zord csókkal pecsételé
a fagy, mely rideg, kegyetlen végzés

Tovább...

Nincs már hitem

Agyam rejtekében 08

Fájó és üres lelkem már eladnám.
Úgy szeretnék szárnyalni szabadon,
s nem nyargalni a futószalagon.
Ez az érdekes, rejtélyes feladvány!

Tovább...

Lélekrezdülés

Kárhozott vagyok. Már semmit sem érzek,
csak bolyongok az üres pusztaságban
lelkiismeretem kopott romjain,
és csontvázzá aszott szavak roncsain,
melyek értelmét már régen nem lelem.

Tovább...

Csak Te vagy!

Amit a művészet jelent nekem

Élet, halál,
múlt és jelen...

Tovább...

Rózsára leltem

Agyam rejtekében 05

Rózsára leltem egy szemétdomb alján,
hol kinyílott édes-bús virága...

Tovább...

Kereslek

Kereslek
virágzó fában,
újult mezőben,
vakító napban,
ó-temetőben.

Tovább...

Te vagy...

Te vagy a Vágyam,
szívem élő fénye,
Te vagy a lelkem
minden melegsége.

Tovább...

Itt vagyok

Itt vagyok, Kedves,
lelkem átölel.
Remélem, érzed,
s nem késtem még el...

Tovább...

Keresem

Keresem az illatod,
párnámon még meglelem.
Keresem a kacajod,
szívemben még megterem.

Tovább...

A semmi ágán

Telebagóztam a lakást,
most hallgatom a csönd szavát.
Még a monitort bámulom,
mely egykor nyitott ablak volt
elméd, lelked, szíved felé,
és csak a semmit olvasom
soraid helyett, könnyesen.

Tovább...

Játékosan

Mellüregben zakatoló szív,
levegőt faló tüdőlebeny,
álomvilág, ami folyton hív,
átfutó gondolat énemen.

Tovább...

Ajándék

Agyam rejtekében 01

A legnagyobb ajándékot adtam.
Szívem keserédes, zúduló árját.
Cserébe gúnyt és megvetést kaptam,
s kiátkoztak a haló Föld porából.

Tovább...

Valahol

Az árokpart hideg földjén ültem,
és éreztem, ahogy a szél kavarog.
Emlékeim súlyától szédültem,
s már tudtam, hogy tovább nem ballaghatok.

Tovább...

Gondolatok

1.
A szív puha,
az elme néha tétova,
éppen úgy, mint az
el nem
mondott óda.

Tovább...

Furcsa, méla ködben

Valami furcsa, méla ködben ültem,
éreztem, még a lelkem is párolog.
Mozdulni se mertem, mert attól féltem,
ha megteszem, még a köd is összenyom.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom