Osztás Jennifer
Nem tudhatom, mit hoz a jövő, mi változik.
Hogy a döntéseket, amiket hozok,
Vajon átgondolok?
Köszönöm, anyácska, hogy mindig mellettem állsz,
Soha el nem bírálsz.
Kutyaként jöttél a családba,
Családtagként távoztál.
Hol marad a szeretet?
Hol marad ilyenkor a sok evészet?
Tudod, mi az igazi szeretet?
Mikor szereted, de elengeded.
A depresszió olyan, mint egy nagy mérges pók, ami bármit megesz.
Elsőnek csak harap, utána behálóz, majd mikor már feladod, és ezt észreveszi, felfal.
Álruhába öltözött lelkek, kik megbántanak minden testet.
Nem érdekli őket, ki vagy, miért s hogyan lettél olyan, amilyen.
Rengeteg emberrel találkozol az életed során, rengetegen fognak elhagyni.
Rengetegen fognak melletted maradni.
Mindig is vágytam a sötétségre,
A kihívásokra,
Az őrült dolgokra...
Azt hittem, hogy ők végre igaz barátaim lesznek,
De amint tehették, könnyedén, balettozva, libbenve
Átléptek rajtam.