Pál Júlia
Papucsba bújik az ébredő reggel,
Andalító álmokat dúdol a vekker.
Mondd, mit mesél az éjjel, mikor álom simítja arcodat,
Mondd, mit mesél a reggel, mikor a Nap érinti válladat?
Mondd, érzed a rezdülését, mit a fénnyel postáztam feléd,
Mondd, érzed a dallamot, szívem dobbanásának énekét?
Izgatott kíváncsisággal vártad, hogy átöleld apró létemet...
Hiába, no, ha egyszer tollat fogtál
és kíváncsian lested, ahogy a hegye betűt formál,
érezted a versfaragás élményét,
a gondolataid szavakba öntött édes hatalmát,
akkor te is megérted e sorokat,
mosolyod-bólintód, így fogadod ölelő karomat.
Nedvesen sárguló avarba takarózik az őszi este,
felhők fátylán át, csillagok fényét hiába leste.
Halkuló eső mossa az élményt őrző ablakot,
és a gondolat búcsúztatja a lemenő Napot.
November
Nyargalászik szél úrfi szabadon, és oly gondtalan,
Otthont keres a vándor, hisz dermesztő hideg van.
Október
Ontja még hevét a Nap, színezi a vénasszonyok nyarát,
Kevélyen mustba préseli a mosolygó szőlőszemek zamatát.
Reménybe rezdülve
Szemembe nézek, kíváncsian keresem, kutatom benne az erényt,
Vágyakozva várom a siker illatát, hiszem, hogy már száll felém.
Rímelős ajkam formálja a betűket, mit üzen a remény?
Július
Juhokat vetkőztet a bőrt perzselő élmény,
Úszik az égen, mint bárányfelhő, a nyírott prém.
Június
Játékba folyik a forró leheletű élmények mosolya,
Útázásba gurul a szabad napok hahotás hangulata.
Selyemfátylával takart be az éj sötét sóhajú csendje,
Csak egy érzés rezdül a nyár forró leheletébe.
Megérint a gondolat, ami az éteren átsimul
Az altatópárnám vágyakozó leheletébe.
Betűkké gömbölyítem a gondolataimat,
Mohón szomjazom a puhán simogató szavakat.
Én hiszem, hogy élni csakis így lehet, így érdemes,
Ha mindig vidám mosolyommal színezhetem a szívemet.
Semmibe se kerül, de sokat ad, és emléke örökké megmarad!
Június
Játékos fény öleli a zajos zölddé mosolyodó, takaros tájat,
Útjára kélt a mindent elöntő, forró leheletű varázslat,
Nyarat nyújtóznak végre a gyümölcsillatú, színes vágyak.
Névnapomra
Jeles napra ébredő a színes mosoly az ajkamon,
Új utakra titkot terelgető napsütötte harmaton.
Tőlem-Neked
Csak egy szelíden színes szikra voltam,
aki a szíved izzó parazsát szítottam,
lazán lángra lobbantottam.