Pál Kata

Született: 1973. szeptember 18.

Népszerűség: 118 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Búcsú

Tomboló nyárnak évődő vágyát
Hűtötte fájón a korai hideg,
Nedves szél csípősen marta gyászát,
Október mára lucsoktól rideg.

Tovább...

Vágy harmonika

Langyos esti szél cibál már
egy búsan síró dallamot,
hallgatom és újraélem,
mit szívem titkon hordozott.

Tovább...

Könnyes búcsú

Búcsú a nyártól

Bágyadt fény andalogva szövi át
nehéz felhőkkel megrakott teret,
fénycsókba szenderül a vén határ
néma szó ékíti langy illatát.

Tovább...

Öregedő világ

Hömpölygő életünk gátak nélkül szaladt,
emlékekbe zárva a múltnak éke lett,
már sárgában játszik, mi a nyárból maradt,
bölccsé öregedett a ráncos képzelet.

Tovább...

Lélekfény

Éjszaka elragadta magasztos árnyait,
az idő nyögte fájón a múló perceket,
felszáradt könnyeikben elfúltak az álmok,
s már örömfény öleli a fáradt lelkeket.

Tovább...

Csendszirom

Zárdák csendjére vágyik háborgó lelkem,
hallgatás oltárán áldozná a szókat...

Tovább...

Pillangónász

Mint finom kezek élesen metsző húrokon,
valódnak gyémántja karcolt kínt testemre,
vad viharoktól csapzott pillangónászunkon,
fényparázzsal jeleket áldoztál lelkembe.

Tovább...

Csorgó idő

Behódol már némán estnek minden árnya,
álmok mementójaként kondul a torony,
senki földjén lóg a holnap sápadt vágya,
lámpafény, mint éj kormos arcán pír, oson.

Tovább...

4751

Megsebezve

Halovány fény arcodnak markáns szegletén,
mint ereklye, festi lelkem puha vágyát,
majd magára vonja, néma kiáltással,
elhagyatottság rongy-fekete kabátját.

Tovább...

Délutáni csendélet

A megszokott árnyas, öreg lomb alatt,
velem kószál mélán ezernyi gondolat.
S mint kottában a virgonc hangjegyek,
köröttem dallamot dúdolnak a színek.

Tovább...

Éltető csokor

1
Létnek éltető csokra hűséget áldoz,
Narancsos lángjával színezi hajnalom,
Részegült talányt ver barázdás ábrándhoz,
Mit éj leplébe kovácsolt ledér álom.

Tovább...

"Ó" titkok rejteke

Szőlőhegyek lankás, öreg hátán
meleg szellő játszik venyigének lombján,
fentebb vén présház, tövén borospince,
csábítón hívogat, nagy titkokat rejtve.

Tovább...

Csendélet napjaim

Zsírszagú napok monoton nyűge,
az élet folyton "otthonkát" visel,
alatta dédelgetett, jólfésült álmok...

Tovább...

Bűnös vágy

-1-

Már minden meg van bocsátva,
Vétkekkel kivájt, roskadó szívben
Vonaglástól fülledt alkonyt bontva
Csókotok a kegy, szerelem ízében.

Tovább...

Egy Őszi szerelem margójára...

Mély sóhaj az alkony, álmos szürkületben,
estnek ködpalástja mögött rejtőzik a táj.
Fák árnya feldereng a néma, sötét csendben,
reszkető titkot lop most a félhomály.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom